A Fashion Revolution hete keretében az Európai Parlament előtt felszólalt április 26-án Sarah Ditty, a mozgalom alapítója, közvetlen azelőtti napon, mielőtt a Parlament szavazott a textilipar dolgozóinak jogait védő uniós szintű szabályozás szükségességéről.

Forrás: fashionrevolution.org 

Beszédének fordítását itt olvashatjátok:

"A Fashion Revolution mozgalom a Rana Plaza gyárának összeomlásából született. Több ezer tervező, akadémikus, író, divatszakértő és aggódó polgár összefogásával indult el, akik úgy érezték, ebből elég volt. Sosem volt nagyobb szükség egy ilyen rendszerszintű változásra mint akkor.

Azóta a legnagyobb divatmozgalommá nőttük ki magunkat, mintegy 100 országban vagyunk jelen, beleértve  legtöbb európai államot. A Fashion Revolution hét kapcsán ideje több százezer embernek a világ minden tájáról feltenni a kérdést az utcákon és közösségi oldalakon: ki készítette a ruháinkat? Hisszük, hogy egy ilyen egyszerű kérdés által az emberek másképp fognak gondolkozni azokról a ruhákról, melyeket viselnek. Hisszük, hogy egy ilyen egyszerű kérdésnek olyan ereje van, mely átláthatóbbá teszi a divatipart. Ha a brandeket és kereskedőket e kérdés megválaszolására bátorítjuk, elkerülhetetlen, hogy jobban átvizsgálják az ellátási láncolataikat.

Előző év áprilisában kampányunk összesen 159 millió embert ért el globálisan a közösségi médián keresztül és a több ezer cikk szerkesztőségek és blogok által való megjelentetésével produkált elérések száma elérte csak áprilisban a 22 milliárdot. 

Fotó: Marta Polusik

Ezen a héten arra bátorítunk minden gyártót és dolgozót, hogy válaszoljon nekünk az #imadeyourclothes hashtaggel, hogy megismerjük őket, hogy ünnepelve legyenek, valamint felkérünk minden forgalmazót, hogy válaszoljon a #whomademyclothes hashtaggel, hogy demonstrálja az ellátási láncának átláthatóságát. Egyre több brandet látunk részt venni a mozgalomban. 

Ma azt a több százezer embert - különösen fiatal polgárokat- köztük több tízezer európai uniós polgárt képviselem, akik részt vesznek a Fashion Revolution mozgalomban, és azt szeretnék, hogy egy biztonságosabb, tisztább, fairebb és átláthatóbb ipart teremtsünk. Ezek az emberek, akik az európai közösség részét alkotják, szeretnék elmondani, hogy mennyire szeretik a divatot de nem akarják, hogy ruháik kizsákmányolás, nem megfelelő munkakörülmények, igazságtalan kereskedelem, és a környezet szennyezésével jöjjenek létre. Ez az az ár, amit mi nem akarunk megfizetni, vagy ami még rosszabb, áthárítani mindezt másokra. Hiszünk továbbá abban, hogy a kormány szerepe - európai szinten - elengedhetetlen annak érdekében, hogy biztosítva legyen az, hogy ruháink ne így készüljenek. 

A mozgalmunkkal üdvözöljük a divatot mint pozitív inspirációt, de egyúttal szükség van megkérdőjelezni, megvizsgálni az ipar gyakorlatát és tudatosságot kialakítani a legégetőbb kérdések tekintetében. 

Meg akarjuk mutatni, hogy a változás lehetséges és bátorítunk mindenkit, aki el akar indulni a divat egy etikusabb, fenntarthatóbb jövője felé vezető úton. Azonban felelős vásárlói döntés meghozatala nem könnyű. Fogyasztóként egyszerűen nem tudunk eleget a ruháink gyártása által okozott hatásokról. Ennek mihamarabb meg kell változnia. 

Hétfőn közzétettük a Divat-átláthatósági Indexet. Megvizsgáltunk, és osztályoztunk 100-at a legnagyobb globális divatmárkák és forgalmazók közül, (...) a high street-től kezdve a sportruházaton át a luxusmárkákig. A brandek aszerint lettek értékelve, hogy mennyi információt hoznak nyilvánosságra a beszállítóikról, beszerzési láncolataikról, és beszerzési gyakorlatukról, illetve annak szociális és környezeti hatásáról.

A márkák átlagosan 49 pontot értek el a 250-ből, ami kevesebb mint 20% a teljes megszerezhető pontszámból. Egyetlen brand sem szerzett 50% feletti értéket - ami azt bizonyítja, hogy még mindig hosszú út áll a teljes átláthatóság előtt.

A brandek általánosságban közzéteszik a irányelveiket, elkötelezettségüket - 98%-a a márkáknak közzétesz legalább egy kevés releváns adatot az emberekre és környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos irányelveikről. Ugyanakkor jóval kevesebb pontot kaptak a brandek amikor részletekbe menően vizsgáltuk ezeket az irányelveket, mivel nem tettek közzé konkrét gyakorlatot, hogy a tevékenységük milyen módon van hatással a dolgozóik életére és a környezetre. 

A jó hír az, hogy 32 márka listázza a beszállítóikat - legalábbis a legelső szinten - akikkel közvetlen kapcsolatban állnak és ahol a termékek tipikusan legyártásra kerülnek. Ez már egy fejlődés az előző évhez képest, amikor is 40 nagy divatcégből csupán 5 tett közzé ilyen adatokat. 

Az előző évben olyan divatmárkák tették közzé gyáraik listáját mint az ASOS, Gap, illetve Marks & Spencer. Ez egy óriási és egyben szükséges előrelépés jelent. 14 brand a 100-ból szintén közzéteszi a feldolgozó létesítményeik listáját, ahol a ruhák színezésre, nyomtatásra, tisztásra vagy más módon való feldolgozásra kerülnek az előállítás korábbi fázisaiban. 

Ugyanakkor egy márka sem teszi elérhetővé a nyersanyag beszállítóinak listáját, tehát nem tudhatjuk, a pamut, a gyapjú vagy más textília honnan érkezik, ki gyártja őket, milyen körülmények között. 
Mindeközben csupán a vizsgált 100-ból 34 brand vállalt nyilvános elköteleződést a dolgozóknak normális bér fizetésére, és mindössze 4 márka könyvelt el ezzel kapcsolatban előrehaladást, ami ráadásul igen lassú növekedést jelent. 

Végül szeretném kiemelni, mennyire nehéz megtalálni a brandek által közzétett információkat a beszerzési láncolataikról illetve a fenntarthatósággal kapcsolatos erőfeszítéseiket. Ezek az információk gyakran sok klikkelésnyire érhetők el a brandek weblapjainak főoldaláról, vagy végig kell böngészni 300 oldalnál is hosszabb éves reportokat, hogy hozzájussunk, vagy pedig laikusok számára nehezen érthető ipari szakzsargont használnak szövegeikben. Nem csoda, hogy a fogyasztók számára mindez nem elég érthető! Hogyan is tudnánk megfontolt döntést hozni arról, mit vásárolunk meg, ha az információ vagy teljesen hiányzik hozzá, vagy összevissza, bonyolult módon vannak tálalva?

Reméljük, a Divat Átláthatósági Index több fogyasztót bátorít arra, hogy feltegye a kérdést, hogy #whomademyclothes, ez által elérni azt, hogy több információ legyen elérhető azokról a termékekről, melyeket vásárolunk és viselünk. Reméljük, az Index hat a márkákra és forgalmazókra, hogy több információt osszanak meg az ellátóikről, gyarkorlatukról és általuk gyakorolt hatásokról is. Hiszünk benne, hogy így lesz. 

(...)

Mi, a Fashion Revolution, a több ezer és ezer hétköznapi európai polgár és fogyasztó nevében kérjük önöket, hogy szavazzanak holnap a mozgalom támogatása mellett. Reméljük, hogy ez az első lépés egy olyan európai divatipar kialakulása felé, mely tiszteli az embert, a bolygónkat." 

Forrás: mattanslow.wordpress.com

A másnapi döntés szerencsére a munkásoknak kedvezett, mivel 505 szavazat támogatta a javaslatot. E döntést remélhetőleg megfelelő jogi szabályozás is fogja követni, mely jobb munkakörülményeket fog biztosítani az iparág dolgozóinak.

Már írtunk arról, hogy a fast fashion cégek mind kiviszik olyan ázsiai országokba a termékeik gyártását, ahol az emberi és munkajogi körülmények kevésbé szigorúak, a bérek alacsonyabbak, ez által kevesebbe kerül a ruhák előállítása, és ezért ilyen alacsonyak az árak.

Arról viszont nem esett szó, hogy Európában sem sokkal jobb a textilipari dolgozók helyzete, annak ellenére, hogy az uniós szabályozás megkövetel bizonyos standardokat emberi jogi és munkajogi területeken. Mivel ez nem bizonyult elégségesnek, így a terv szerint egy több lépésből álló intézkedéssorozatra lesz szükség.

Egyrészt meghatározott átvilágításokat, ellenőrzéseket írna elő kötelező erejű jogszabályok által, valamint az Uniónak biztosítani kellene, hogy csak olyan harmadik országokból érkezzen textilexport, melyek megfelelnek a közösségi jognak, illetve a tagállamoknak is kötelező legyen a velük partnerkapcsolatban álló országgal erősíteni a dolgozók jogait. 

Reméljük, ez a döntés végre konkrét intézkedéseket is von maga után, és valóban egy etikusabb divatipar fog létrejönni ezáltal.