Minden, ami divat és minden, ami jog.

A fast fashion emberiség elleni bűntett lenne?

Szubjektív

2017. december 03. - Dr. Kovács Gertrúd

Sokszor szerepel a Divatjog blogon a fast fashion és nem éppen jó fényben. Felhívtuk már a figyelmet a környezetkárosító hatására, legyen szó a harmadik világ országairól, vagy az Amerikai Egyesült Államokról, de írtunk már a fast fashion gyártócégeinek munkaerő-kiaknázásáról és kizsákmányolásáról is. Mindennek ellenére a Ruhatár 1 hónapra kétrészes cikksorozat írása közben kiderült: a mi ruhatárunk is telis-televan a fast fashion láncok termékeivel. Ennek apropóján elgondolkodtam, hogy vajon mennyire váltunk hiteltelenné azzal, hogy fűt-fát kiáltunk rengeteg bejegyzésünkben a fast fashion cégekre, közben pedig mi magunk is hozzájárulunk a fogyasztói társadalom negatív következményeinek kialakításához. Ugyanakkor az is megfordult a fejemben: tényleg annyira sátántól való és emberiség ellenesek a fast fashion boltok és valóban annyira silány termékekkel találkozhatunk a polcokon? 

look1-look1_st_1.jpg

Forrás: zara.com

Természetesen a válasz nem teljesen fehér és fekete, így erre a kérdésre sem létezik igen/nem válasz. A fast fashion egyik negatívumaként mindig felhozza mindenki, hogy mivel nagyon olcsó, a túlvásárlásra ösztönzi a fogyasztókat. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy ma, 2017. december 2-án Magyarországon a Kettősmérce blog szerint nagyjából 4 millió ember él szegénységben, ebből pedig minden második háztartás összjövedelme(!) 78 ezer forint alatt van, és minden nap majdnem 200 ezer gyermek éhezik. Ilyen esetben is beszélhetünk vajon túlfogyasztásról? Természetesen nem. A (mély)szegénységben élők számára nyilvánvalóan nem az lesz a központi kérdéskör, hogy a legfrissebb kollekcióból beszerezzen egy-egy darabot, viszont talán az olcsóbb darabok megvásárlására van esélyük. Aki viszont ezzel ellentétben megteheti, hogy éppen a hetvenakárhányadik bármit vegye meg, a plusz egy felesleges bármi megvásárlása helyett felkereshetné például a Máltai Szeretetszolgálatot, vagy valamelyik éjjeli melegedőt, vagy a VIII. kerületi óvodát, ahova hajléktalan gyerekek járnak, a sor talán a végtelenségig folytatható, hogy megkérdezze: segíthet-e új/használt ruhával, étellel, játékkal. És nem csak karácsony közeledtével.  

A minőség kérdését éppen az előző bekezdésben érintettem már, de a java csak most jön: a fast fashion holmik minősége nem minden esetben egyezik meg a szemeteszacskóéval. Ezt pedig egy igencsak személyes történetem bemutatásával szeretném illusztrálni: 2003-ban anyukámmal fogtuk magunkat és elmentünk Bécsbe, és betértünk egy H&M üzletbe, hogy letudjuk az aktuális ruhavásárlási problémámat, ez pedig egy bizonyos rózsaszín kabát megvásárlását is jelentette. A ruhadarab először - rendes, lázadó tinédzserhez méltóan - teljesen kivágta nálam a biztosítékot és nagyon utáltam, merthogy túl lányos, túl rózsaszín. Kacsatollal bélelt kabátról van szó, és mire gimis lettem, télen inkább ezt hordtam, mert nagyon meleg volt és addigra már nem zavartak a fenti jellemzők. Aztán egy idő után megint cikinek éreztem hordani, viszont még mindig isteni meleg volt, csak nagyon ritkán vettem el. 10 évvel később pedig elköltöztem fél évre Norvégiába, ahol, mint tudjuk hidegebb van, gyakrabban is esik az eső és a rózsaszín kabát megint előkerült. Ezidő alatt kétféle kabátot viseltem: a sídzsekimet, vagy ezt a kabátot. Tavaly télen pedig ismét el kezdtem többször felvenni, de jobbára csak olyankor, amikor csak leszaladtam a kisboltba. Idén, amikor beköszöntött a hideg, a munkahelyemre szövetkabátban kezdtem járni, de amint hazaértem és még el kellett mennem valahova, csak a kabátban mentem. Kényelmes, baromi meleg és imádom. Pedig fast fashion lánc terméke, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy minőségileg is felveszi a versenyt egy, a kérdésben magasabb kategóriában jegyzett márka termékével. 

 

Amiről még viszont egyáltalán nem esett szó, az a szellemi tulajdon megsértésének vagy meg nem sértésének kérdésköre. A Divatjog blog fennállásának egy éve alatt rengetegszer érintettük témát, és legtöbbször a Dávid és Góliát jellegű perekről, jogvitákról számoltunk be. Nagyon sok esetben fast fashion cégek voltak azok, akik más személy vagy cég szellemi alkotásait megsértették és jogtalanul használták fel, de ezekben az esetekben legtöbbször  megállapodtak a felek, így a pontos kártérítési perek végkimeneteléről nincs konkrét információnk a részleteket illetően. Amit viszont minden, olyan divatjogi perről, aminek középpontjában a szellemi alkotások joga szerepel el lehet mondani, az az, hogy a divatiparban rendkívül nehéz szezonról szezonra teljesen új, friss, úttörő kollekciót piacra dobni. Az adott trendek minden tervezőre máshogyan hatnak, de hasonlóságok igenis előfordulnak. Nyáron készítettünk riportot a Wink tervezőcsapatával és akkor említésre került, hogy elképzelhető, hogy két, egymástól független tervező ugyanolyan táskát tervezzen. Hajszál vékony az a határ, hogy mikortól számít már egy terv másolásának egy másik terv másolása, pont a divat iparága az, ahol egy kicsit megengedőbbnek kell lennie a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogviták döntéshozóinak, mert figyelembe kell venni az adott szezon divatirányzatát, az egyes cégek/egyéni tervezők piacát, valamint a jogvita középpontjában levő tervek egyedi jellegét is. Főleg ez utóbbi nehezíti meg a perek eldöntését, hiszen egy egyszerű szabású fekete ruha nem tűnik olyan tervnek, vagy terméknek, ami ne lenne bárki számára könnyen elkészíthető, megvalósítható, így ilyen esetben a bíróságnak is meggyűlik a baja a jogeset elbírálásával. Tom Ford pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy őt egyszerűen nem érdekli, ha fast fashion cégek adják el ruháinak másolatait. Nagyobb probléma abból ered, amikor kis tervezők munkáit adják el sajátjukként feltüntetve a fast fashion óriások vagy éppen high fashion divatházak, hiszen a tervező-művészek nem is tudják, hogyan lenne érdemes nekifogni az igazuk jogi keresésének, arról nem is beszélve, hogy mekkora anyagi költséget és kockázatot ró rájuk. 

A fenti felsorolásból úgy gondolom, hogy kitűnik, hogy a fast fashion láncok egyáltalán nem ördögtől való gazdasági társaságok és igenis meg lehet találni a pozitív oldalát mindennek. A fast fashion cégek célja, hogy minél többet vásároljunk és minél több terméket fogyasszunk és ez az üzenet rengeteg fogyasztónál célt ér. Nem kívánok a fast fashion mozgalom káros hatásairól többet írni, csak arra szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy itt az ideje tudatosan vásárolnunk - és nem csak magunknak, hanem a rászorulóknak is. 

 --
A bejegyzéshez felhasznált saját fotókat az Urbancsók Pictures készítette. 

A bejegyzés trackback címe:

https://divatjog.blog.hu/api/trackback/id/tr7913411415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2017.12.04. 00:33:13

Szerintem az arany középút a jó ebben is. Ha valaki nem viszi túlzásba a ruhavásárlást és nem dobál ki mindent rövid időn belül a szemétbe, vásárolhat fast fashion üzletben is. Nem kell bojkottálni sem őket. Amúgy a tartós, jó minőségű és anyagú dolgok szinte mindig többe kerülnek, tehát ezért se gond ilyen helyeken vásárolni. Az valóban baj, hogy sokan nem tudnak leállni a vásárlással, mértéktelenné válnak. Ez náluk általában pótcselekvés, de szenvedélybetegséggé is fajulhat. A kényszeres vásárlás nyilvántartott pszichiátriai betegség. Másrészt ha valakinek van elég pénze, akkor sem okos dolog túlvásárolnia magát, mivel azt a pénzt el tudja költeni utazásokra, kultúrára, stb., de félre is tudja tenni. A megvásárolt sok holmi idővel áttekinthetetlenül sokká válik, nem tudja jól kihasználni sem, de az a legrosszabb, ha a cuccok nagy részét szemétbe dobja, amivel jelentős környezeti károkat okoz.