Minden, ami divat és minden, ami jog.

Karl Lagerfeld és a maga mögött hagyott űr

2019. február 19. - Dr. Kovács Gertrúd

Karl Lagerfeld az a 85 esztendős koráig aktívan tevékenykedő zseni volt, aki mindig tudott a divat- és fotós szakmában újat mutatni, aki világéletében diktálta a divatot. Az a legenda volt, aki maga készítette a Chanel divatfotóit, akivel imádtak más tervezők együttműködni, akivel rajongásig szerettek múzsái és a modellek is dolgozni. Ő volt az a személy, aki mert kimozdulni, elindulni az (ismert) ismeretlenbe is. 

Hatalmas űrt hagy maga mögött, nem csupán a Chanel és Fendi divatházakban, de az egész divatiparban is, hiszen munkássága, zsenialitása megkérdőjelezhetetlen. Karrierjét a Balmainnál kezdte, de tehetségét már az '50-es években felfedezték, ugyanis amellett, hogy 1958-tól a Jean Patou divatháznál dolgozott, bedolgozott még Valentinonak, Fendinek és a Kriziának is. 1973-tól dolgozott a Chanelnél, de saját márkát is alapított, de együttműködött például a H&M fast fashion márkával is, mely kollaboráció keretében eljuthatott az általa képviselt luxus olyan rétegekhez is, akik egyébként nem engedhették volna meg maguknak kreációit. 

Szavak helyett beszéljenek inkább a fotók munkásságáról, és az egyik személyes kedvenc kampányvideónk. 

 

Nyugodjon békében! 

Divatjog a gyakorlatban előadás

Örömmel jelentjük be, hogy 2018. november 7-én 18:00 órától az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (1053 Budapest, Egyetem tér 1-3.) előadást tartunk Divatjog a gyakorlatban címmel. Az előadás során az általunk leginkább kedvelt témákat érintjük, így szó lesz a sztárok, divatikonok, influencerek, közszereplők személyiségi jogainak védelmi eszközeiről - szembeállítván a szerzői- és védjegyjoggal -, továbbá szó lesz még a színek védjegyeztethetőségéről, a véleményvezérek jogi megítéléséről. 

A részvétel regisztrációhoz kötött, amelyet ezen a linken lehet megtenni: REGISZTRÁCIÓ

További információk az esemény hivatalos Facebook oldalán

Az ELSA Budapest Csapatának köszönjük szépen a szervezést és a meghívást! 

Védjegyparódia: Dél-Korea meghúzta a határt

Ahogyan arról már többször írtunk, a My Other Bag és a Louis Vuitton évek óta csatároztak egymással a tárgyalóteremben és a bíróság is értékelte a My Other Bag által a fogyasztók elé tárt humort. Most viszont egy másik ügyben határt szabott a nevetésnek a bíróság: a dél-koreai székhelyű The Face Shopot marasztalta el a bíróság egy ugyancsak paródia alapú, védjegyjogi vitában.

my-other-bag-05.png

A Louis Vuitton vs. My Other Bag-per központi elemei, a My Other Bag táskák. 
Forrás: http://www.knijff.com/

A My Other Bag együttműködött a The Face Shop kozmetikai márkával és a vicces, humoros  táskakollekciót átültették kozmetikai táskákra. Csakhogy Louis Vuitton-nak ez már több volt a sok(k)nál és ismét keresetet indított, méghozzá védjegyének megsértése miatt.

download_6.jpg

A My Other Bag és The Face Shop együttműködéseként létrejött kozmetikai táskák a Louis Vuitton táskákkal. 
Forrás: The Fashion Law

A Louis Vuitton jogászai valószínűleg nem hagyták még teljesen a maguk mögött a New York-i Másodfokú Bíróság év eleji döntését, amiben a My Other Bag javára született ítélet. Louis Vuitton szerint egyenesen felháborító, hogy az évek során sikerrel kialakított, az átlag fogyasztók által egyértelműen velük azonosított és védjegy oltalomban részesített Vuitton mintákat ilyen arcátlanul felhasználják más divatcégek és a jogsértéseket a humornak álcázva legalizálja így a bíróság.

A Dél-Koreában indított kereset során a kozmetikai márka a New York-i jogesettel próbált takarózni, ám jelen esetben a bíróság úgy találta, hogy egyrészt a koreai fogyasztók számára a kis Los Angeles-i My Other Bag márka nem széleskörben ismert és hogy egy igencsak jelentős különbség a két ügy között, hogy a My Other Bag paródia-kollekciójának esetében egyértelmű volt, hogy paródiáról van szó, hiszen a vászon bevásárlótáskákra nyomtatták híres, luxus divatházak ismert táskáit. A The Face Shop esetében ugyan szintén felismerhető valamelyest a paródia-vonala, azonban korántsem egyértelműsíthető, hogy viccről van csak szó.

A Louis Vuitton kontra My Other Bag-ügyben a humornak kulcsfontosságú szerepe volt, ahogy ezen jogvita során is: mivel a paródia-faktor szinte egyáltalán nem létezik ebben az esetben, a fogyasztókat egyrészt megtéveszthette a My Other Bag és a The Face Shop kollaborációja, valamint valóban megsértette a Louis Vuitton védjegyét.

A bíróság miután megállapította a jogsértést, felszólította a The Face Shopot, hogy hagyjon fel a kozmetikai táskák gyártásával és fizessen meg Louis Vuitton-nak 45.000,- dollár összegű kártérítést.

Az autóillatosító és a high fashion szerelemgyereke, avagy Balenciaga a bíróságon

A Balenciaga divatmárkának 2018-ban több jogvitához volt köze, mint Kardashian-klánnak az elmúlt két évben. Év elején az egyik leghíresebb Balenciaga táska került bírósági kereszttűzbe, a múlt héten pedig a nagyon trendi és egyben igencsak mulatságos Balenciaga kulcstartó.

balenciaga.jpg

Forrás: The Fashion Law

Igen-igen, a kulcstartóról valószínűleg legtöbbünknek az autóillatosító jut eszébe, és így volt ezzel a  CAR-FRESHNER Corporation and Julius Sämann Ltd., akik az ikonikus gépjármű-kellékeket gyártják. Az illatosító egyébként trade dress védelemben részesül. A felperesek keresetlevele szerint az immáron 60 éve folyamatosan gyártott és a mindennapokban használt illatosító teljesen beleivódott az emberek tudatába, és a Balenciaga a már évtizedek óta forgalmazott termék népszerűségét kiaknázva direkt törekedett a hasonlóságra, ezzel pedig megsértette Car-Freshnerék trade dress oltalmát.

TRADE DRESS: Az angolszász országokban nagyon kevés esetben éri el egy divatipari termék a szerzői jogi védelmet. Ennek orvolására alakult ki az ún. trade dress oltalom, ami egy adott árucikk formájára, vagy csomagolására terjed ki. És nem csupán a divatházak élnek a trade dress nyújtotta lehetőséggel: ilyen oltalomban részesül például a Ferrari 365 GTB/4 autó, a Hermés híres Birkin táskája, de a Chanel no. 5 parfüm üvege is.

kereset.png

A fenti sorban a felperesek termékei, az autóillatosítók, a lentiben a Balenciaga által piacra dobott kulcstartók.
Forrás: The Fashion Law

A Car-Freshner ugyanakkor nem csak azt bánja, hogy a Balenciaga megsértette a trade dress oltalmat élvező dizájnjukat, hanem hogy a Balenciaga nem kérte ki először is a hozzájárulásukat a  „mindösszesen csupán” 275 dollárért árusított kulcstartók gyártásához, majd forgalomba hozatalához. Habár elsősorban használati eszköz járművek finom illatáért felelős tárgy, Car-Freshnerék gyártanak egyéb használati tárgyakat is, úgymint kulcstartókat, játékkártyákat, üdvözlőlapokat, vagy például esernyőt is. Ez alapján látható, hogy a fogyasztók is megvezethetők a Balenciaga kulcstartójával, hiszen okkal feltételezhetik, hogy a két társaság együttműködésének gyümölcse a Balenciaga nevével ellátott termék. Nem meglepő, de a Car-Freshner jelenleg kárainak megtérítését és a haszon egy részét követeli a Balenciagatól, aki még egyelőre nem adott be iratot az ügyben, de mindenesetre mi már nagyon várjuk, hogy mi lesz az ügy végkimenetele. 

Beyoncé vs. Feyoncé 0:1

Per egy “F” betű miatt

Valószínűleg mindegyikünknek van egy barátja, aki nagy rajongója Beyoncé-nak - beleértve e sorok íróját is - és nagy esély van arra is, hogy legalább egy barátunk/barátnőnk jegyben jár, vagyis menyasszony vagy vőlegény, ami angolul: fiancee vagy fiancé. És ki gondolná, hogy e kettő összevonásából zseniális piaci rés és bomba siker keletkezhet?

Sajnos ez a jövedelmező ötlet nem Beyoncé marketing-csapatának jutott eszébe, ezért Beyoncé 2016 áprilisában többek között védjegybitorlás megállapítása iránt indított pert a texasi Feyoncé Inc. nevű céggel szemben, amely a jegyben járó pároknak szánt ruhákon, bögréken és más termékeken feltüntette a “Feyoncé” megjelölést.

beyonce-460-100-460-70.jpgForrás: www.cdn.mos.musicradar.com

 A per megindítását megelőzően a texasi cég kérelmet nyújtott be az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatalánál (USPTO)  a “Feyoncé” és a “Feyonce” szóvédjegyek oltalomba részesítése iránt, melyet a hivatal 2016 márciusában elutasított azon az alapon, hogy a kért megjelölés összetéveszthető Beyoncé 2004-ben lajstromozott védjegyével. Ezután a cég nem adta fel és a “Feyonce Inc.” levédetését kérte, mindeközben pedig a termékeket továbbra is értékesítette a “Feyoncé” felirattal.

Beyoncé az 1946. évi “Lahman Act” alapján kérte a bíróságtól a cég eltiltását a “Feyoncé”-s termékek értékesítésétől, mivel a társaság olyan árukat hozott kereskedelmi forgalomba, illetve értékesített, amelyeken az ő lajtsromozott védjegyének - saját (védelemben részesített) nevének - utánzatát használja, mely utánzat összetéveszthetősége folytán alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, így álláspontja szerint a cég védjegybitorlást valósított meg.

Beyoncé a cég nevén kívül még azt is sérelmezte, hogy a leleményes vállalkozás a “He put a ring on it” mondatot is rányomtatta bögréire. Kiemelte az énekes, hogy az utalással a cég szándékosan hasznot kíván húzni egyik gigaslágeréből, a “Single Ladies”-ből, amelynek jogosulatlan felhasználása bevételkiesést jelent számára és ezzel a társaság szándékosan kárt okoz az énekesnek.

feyonce-mug.pngForrás: www.duetsblog.com

Az ügyben szeptember 30-án a New York-i Kerületi Bíróság részítéletet hozott, amelyben kimondta, hogy bár a két megjelölés egyértelműen hasonlít egymásra, ideértve a kiejtésbeli hasonlóságot is, azonban teljesen más többletjelentéssel bírnak, így a cégnévvel és a megjelöléssel nem valósított meg védjegybitorlást a társaság, mivel az összetéveszthetőség, mint a védjegybitorlás tényállási eleme nem valósult meg. Azzal, hogy a cég kicserélte a betűket és létrehozta a Feyoncé megjelölést, ezzel a menyasszony és a vőlegény angol nyelvű “fiancee” és “fiancé” kifejezésére utalva, csupán egyfajta szójátéknak tekinthető és a különbséget a fogyasztók is rögtön meg tudják állapítani, így az nem összetéveszthető a felperes által korábban lajstromoztatott védjeggyel.

A bíróság az ítéletét egy korábbi, 1993-as ítéletre alapította, mely pert a Nike indította meg a “Just Did It Enterprises” nevű céggel szemben, akik a “Mike” feliratot a Nike sajátos jelével, a pipával együtt nyomtatták rá pólóikra és pulóvereikre. Az ügyben eljáró másodfokú bíróság kimondta végül, hogy nem történt védjegybitorlás, mivel a fogyasztóknak egyértelműen kivehető, hogy ez nem egy Nike márkájú termék, illetve a legtöbb “Mike” pólót vásárló vevőt, éppenséggel így is hívták. A korábbi ítélet ezen indokolását vette alapul a New York-i Kerületi Bíróság a Feyoncé-termékekkel kapcsolatban, amiket kimutathatóan leginkább jegyben járó párok vásárolnak meg házasságuk megkötése előtt. A bíróság így végül a Feyoncé-megjelöléssel kapcsolatban kimondta, hogy a fogyasztók egyértelműen látják a különbséget a két megnevezés között, így ez az egy betűs eltérés nem okozza azoknak összetéveszthetőségét.

mike.jpgForrás: www.teevault.com

A fennmaradó kereseti kérelmekben a bíróság még nem hozott döntést. Javasolta a feleknek, hogy a november 1-jén tartandó ülésig kössenek egymással egyezséget, vagy tovább fog húzódni közöttük a pereskedés. Mi kíváncsian várjuk a fejleményeket.

what-did-jay-z-call-his-girlfriend-before-they-got-married-1725087.png

Forrás: www.me.me

 

Guccit egy estére?

A ruhabérlés, mint a fenntartható divat jövője

spread3.jpgForrás: kimdevall.com

Ahogy azt a III. Copy21 Blogshop-on tartott előadásunkban is kiemeltük, a túlfogyasztás és a feleslegessé vált ruhák, kiegészítők kidobása súlyos problémájává vált Földünknek. Sajnos a vásárlók nagy része teljesen értelmetlenül félredobja nem használt ruháit és az előremutató újrahasznosítás vagy akár a ruhadarab megjavítása helyett, ezek a ruhák a szemetesben végzik.

A szomorú tények a következők:

  • Az Egyesült Királyságban a tavalyi évben 235 millióra becsülték a kidobásra váró ruhadarabok számát.
  • Az USA-ban egy átlagos fogyasztó évente 36 kg használatlan ruhát dob ki.
  • Nemcsak mi, vásárlók rontjuk a helyzetet, maguk a divatcégek sem jobbak. A Burberry a tavalyi évben 40 millió dollár (több mint 1 milliárd forint) értékben égetett el ruhákat, míg a H&M 60 tonna teljesen új ruhát égetett el Dániában.
  • 100 milliárdnál is több ruhadarabot gyártanak évente és a fast fashion ruhák 50 %-át egy éven belül kidobják, ami elképzelhetetlen mértékben súlyosbítja a globális felmelegedés jelenlegi helyzetét.

Mindezt tovább rontja az a gondolkodásmód is, amit általában a fast fashion márkák a fogyasztók felé közvetítenek, miszerint állandóan új darabokat kell viselned, az új trendet kell követned, ezzel pedig a fogyasztókban fokozzák a mindig új iránti vágyakozást.

Egy ilyen környezetben nincs egyszerű képlet a környezetszennyezés problémájának megoldására. A figyelemfelkeltés és a tudatosítás sokat segít a helyzet javulásában, melynek hazai nagykövetei például Holyduckblog, Zerowaste.blog, Ökoanyu stb.

A ruhák átszabása vagy foltozása - kidobás helyett - szintén megoldást jelenthet. Rengeteg segítséget kaphatunk a neten: blogok, cikkek és videók százai mutatják be az otthon is elvégezhető javítási munkákat.

A fenti példák követése segíteni tudna a helyzeten, azonban mind a divatiparban, mind társadalmi tudatosság szintjén további változtatások elérésére van szükség, mivel a bolygónkon rendelkezésre álló erőforrások végesek. Olyan alternatív megoldás szükséges, amely egyidejűleg képes ötvözni a kimerülő erőforrások problémájának megoldását, a fogyasztók fejében kialakult új iránti igény kielégítésével.

Ilyen megoldás lehet például a ruhabérlés.

Az USA-ban már 2009-ben megjelent az ötlet, amikor Jennifer Hyman and Jennifer Fleiss elindították a “Rent the Runway” nevű weboldalt, ahol a felhasználók dizájner ruhákat és kiegészítőket tudnak bérbe venni.

screen-shot-2016-11-21-at-2_34_46-pm.png

Forrás: renttherunway.com

Próbaképpen a párizsi székhelyű Instant Luxe nevű cég is elindította weboldalán a ruhabérlés lehetőségét. A használt high fashion ruhák e-kereskedelmével foglalkozó cég alapítója és ügyvezetője szerint, a ruhabérlésé a jövő. Yann Le Floc'h elmondta, hogy “Az Uber átalakította a közlekedést, az Airbnb megváltoztatta a szálláshely-szolgáltatás piacát, úgy fog megváltozni a luxuscikkek piaca is. Változnak a fogyasztási szokásaink, az individuális tulajdonlást egyre inkább a bérlés fogja felváltani. És az emberek nemcsak különleges alkalmakra fognak ruhát bérelni, hanem a mindennapokra is.”

A fogyasztási szokások valóban megváltoztak. Elég a mindennapi életünket csak példaként venni. A lakásbérlés a mai lakáspiaci vételárak mellett teljesen megszokottá és mindennapossá vált. Korunk fiataljai egyre kevésbé vásárolnak már autót, mivel inkább a technológia lehetőségei által nyújtott innovatív helyettesítő megoldásokkal, így a közösségi megosztás eszközeivel /pl. Telekocsi-szolgáltatások/ olcsóbban, problémamentesen és közben környezettudatosan tudnak eljutni az ország egyik végéből a másikba, de akár külföldre is.

Hogyan is kerülhetné el ez a változó gondolkodásmód a közös javak kimerítésében aktív szerepet játszó divatvilágot?

Sehogy.

A Földünket érintő problémákra megoldásként létrehozott sharing economy (más néven közösségi gazdaság), ma az egyik legfelkapottabb gazdasági trendnek számít és ennek egyik modellje a javak bérbeadása. A sharing economy az olajipar utáni második legkörnyezetszennyezőbb divatipart is be fogja hálózni.

A ruhabérlés azonban a sharing economy szolgáltatásainak egy nehezebben kivitelezhető típusa, ellentétben például az Uberrrel, ahol a cégnek csupán egy szoftvert kell biztosítania és máris összeköttetésbe kerülnek a gépjárműveik férőhelyeit megosztó felhasználók egymással. Ruhák esetén a cégnek bonyolult logisztikával kell szembenéznie, kezdve a ruhák megvásárlásától, a mosodákon és varrodákon keresztül, a fogyasztókig történő eljuttatásáig.

A Rent the Runway például hihetetlen szintű logisztikával rendelkezik. A cég biztosítja, hogy a reggel hozzá beérkező ruhát estére már szállítani tudja az új felhasználónak. Mindezt az USA legnagyobb mosodájával tudják megvalósítani, ahol óránként 2000 ruhát tisztítanak ki. Ráadásul a cég az adott ruhadarabból egyszerre két méretet is küld, arra az esetre, ha a választott méret nem lenne megfelelő.

drielys-9933_0_0.jpgA Rent the Runway New Yersey-ben lévő raktára.

Forrás: ny.racked.com 

A ruhabérlés elsősorban minőségük és egyediségük miatt a high fashion ruhákat és azok piacát fogja érinteni. Azonban ez kihatással lesz a fast fashion ruhák eladására is, mivel az átlagos pénztárcával bíró emberek számára is elérhetővé teszi a jó minőségű high fashion ruhákat és a fast fashion-t leginkább vásárló fiatalok körében is népszerű lehet, hiszen ők sokszor egy darabot csupán egyetlen alkalomra, akár csak egy Instagram-fotó erejéig vásárolnak meg.

 

renting.pngForrás: renttherunway.com

A ruhabérlés, a ruhavásárlás mérséklésével, pedig alkalmas lenne a divatvilág okozta környezetszennyezést lecsökkentésére, hiszen bérlés esetén a ruhák élettartama is megnövekszik, miközben lehetővé teszi az emberek számára, hogy elérhető áron jó minőségű ruhákat viseljenek, kielégítve ezzel az új iránti vágyukat is. 

Copy21 Workshop: Divat & Szerzői jog

A Szerzői Jog a XXI. században blog immáron 3. alkalommal tart workshopot. Idén a szerzői jog és divat kapcsolatát kívánja előadásokon keresztül feltárni, melynek keretében a Divatjog csapata is előadást tart "A kreativitás határai - a divatjog" címmel. 

A workshop programja itt található:

 flyer_a_v2_cmyk-1.jpg

 

A workshopon való részvétel regisztrációhoz kötött, amelyet itt lehet megtenni

Várunk mindenkit sok szeretettel!

 

Donatella, a Versace szíve

A Versace akvizíciójának margójára

Több nagyobb hírportál hozta le a hírt, miszerint a Versace divatház gazdát cserél és a feltételezések szerint Michael Korshoz kerül a vállalat. A cirka 40 évvel ezelőtt, Gianni Versace által alapított divatcég egyike azon kevés luxusmárkáknak, amelyek "független" kézben vannak -  azaz például nem a luxusóriás LVMH cégcsoport tulajdonába tartozik. Jelen pillanatban a márka 80%-a még mindig a családé, 20%-ban pedig a Blackstone nevű, befektetési cégé. A Versace kreatív igazgatója az alapító, Gianni Versace húga (és Gianni egykori múzsája), Donatella Versace. 

8dce48b6a075cecd906a837590853469.jpg

Donatella Versace, forrás: Vogue FR

Donatella, a húg, a nő, aki átvette Gianni halála után a vezető szerepet a divatházban és többek között az a személy, aki  mindenféleképpen családi kézben akarta tartani a vállalatot. A híresztelések szerint a Blackstone 2014-es "beszállásában" az játszott szerepet, hogy a Ház tengerentúli expanzióját támogassák, ám ezek a terjeszkedések sajnos nem hozták a várva várt eredményeket. Ennek oka sok mindenben kereshető, például a divatipar afféle átalakulásában is, hogy a divatházak igazán nagy bevétele nem minden esetben a divatheteken bemutatott kreációk eladásaiból származik. Ezek a show-k sokkal inkább a márka nevét kívánják öregbíteni, vagy presztízsként szolgálnak, ugyanis a luxuscégek bevételeinek nagyobb része azokból az árukból származik, amik általában a kifutó közelébe sem kerülnek: gondoljunk csak a szemüvegekre, vagy parfümökre, de egy lakásfelújítás alkalmával is szembejöhetnek velünk a nagy luxusmárkák Home kollekciói.

A Versace a divat- és popkultúra része, rengeteg már-már történelmi kreáció és divatbemutató mellett többek között Lady Gaga és Bruno Mars zenéiben is visszaköszön a márka(név). A nagysikerű és immáron Emmy-díjas American Crime Story c. sorozat második évadában Gianni Versace megölése volt a központi történet (ugyanakkor a család nyíltan elhatárolódott a sorozattól). Donatella Versace a tavalyi milánói divathéten bátyja emléke és zsenialitása előtt tisztelgett, de Donatella sem kevésbé különb. A Versace márka a Versace család kreativitásától és kiválóságától különleges, színes, és ami a legfontosabb: kitűnik a luxusmárkák sorából. 

A Michael Kors tavaly nyáron szintén egy hatalmas akvizícióba vágta fejszéjét, akkor a Jimmy Choo márkát akvirálta 1,2 milliárd dollár értékben. Akkor elmondta a Michael Kors elnöke és egyben ügyvezetője: "...fókuszálni fogunk a piacvezető divatmárkákra, amik nem csak a piacot uralják, de egyben divatdiktátornak is tekinthetők." Akkoriban tett nyilatkozata alapján várható volt, hogy tovább terjeszkednek, hiszen a jelenleg is piacvezető LVMH üzleti stratégiáját méltatták. Nos, az bizonyos, hogy talált egy divatdiktátor márkát és személyt: Donatella Versace-t. Az akvizícióról szóló hivatalos bejelentés a héten várható, mi pedig nagyon reméljük, hogy a Jimmy Choo felvásárlásához hasonlóan, a kreatív igazgató személyében nem áll be változás, vagyis: Donatella marad - és így Versace marad. 

 


A Versace Army az idők során: sztárok & a Versace

Friss: Időközben bejelentették, hogy a Michael Kors 2,12 milliárd dollárért (a mai napon MNB középárfolyamon számolva kb. 583 milliárd forintnak megfelelő áron) befolyást szerzett a Versace felett. A menedzsment marad, azaz Jonathan Akeroyd marad a Versace vezérigazgatója, ami valószínűsíti egyben Donatella maradását is. A Michael Kors Holdings Ltd nevet változtat, előrevetítvén, hogy még több nagyszabású luxusmárkát kíván akvirálni. Az új nevük: Capri Holdings, melyben a Versace család is részesedést szerzett a Versace eladásának részeként. Donatella a The Fashion Law szerint úgy nyilatkozott, hogy ezzel is demonstrálják a hitüket a Versace hosszútávú sikere és az elköteleződésüket az új globális luxusdivat-cégcsoport mellett. 

„Nem ember vagyok.”

- az influencerek új generációja

10_2.jpgForrás: @lilmiquela instagram

2016-ban jelent meg Instagramon a 19 éves modell, Lil Miquela, aki sok más kortársához hasonlóan elindította influenceri karrierjét a szociális médiában. Mindezt akkora sikerrel, hogy ma már fotóin olyan divatházak ruháit viseli, mint a Prada, a Proenza Shouler, vagy a Diesel. Ha ez még nem lenne elég, a Spotify-on megjelent saját dala is és emellett az influencer statisztikai mutatói is remekelnek, ugyanis 1,4 millióan követik.

Miquela egyike volt azoknak a szupersikeres influencerek, akinek a története már-már forgatókönyvszerűen alakult. Egészen addig, míg 2018 áprilisi Instagram-posztjában a következő vallomást nem tette: „Nem ember vagyok. Robot vagyok.”

11.pngForrás: @lilmiquela instagram

Miquela ugyanis az első számítógépes technológiával (computer generated image - CGI) megalkotott influencer, akit a Los Angeles-i, Brud start-up cég keltett életre. (Miquela egyébként a fenti vallomását azt követően tette meg, hogy a Cain Intelligence nevű cég által, szintén CGI-technológiával megalkotott Bermuda nevű influencer feltörte az Instagram oldalát és csak a vallomásért cserébe adta vissza Miquelának.)

A cég Miquelát követően, egy Blawko névre hallgató, férfi cyber modellt is létrehozott. Így jelenleg négyen - Miquela, Bermuda, Blawko és Shudu - alkotják a virtuális influencerek körét. 

lil-miquela-1.jpgForrás: @lilmiquela instagram

Shudut, az első virtuális szupermodellt, a 28 éves Cameron-James Wilson brit fotós hozta létre. A Daz-3D nevű szoftverrel megalkotott afrikai származású modell képei olyan tökéletesen élethűek, hogy a mai photoshoppolt, digitális világunkban teljes mértékben emberinek látszódnak. Hisz ki tudná eldönteni a következő képekről, hogy a rajtuk szereplő hölgyet egy 3D-s technológiával hozták létre?

A modell akkora sikert aratott, hogy mindenki az ismeretlen származású hölggyel akart szerződést kötni. Idén februárban Rihanna a Fenty Beauty oldalán osztotta meg Shudu egyik képét, ami óriási szociális média szenzációt hozott a misztikus modellnek. Miután az alkotója bevallotta, hogy Shudu az első virtuális szupermodell, sokan kritikusan álltak magához a projekthez, azzal magyarázva, hogy egy fehér férfi, egy virtuális, fekete bőrű modell útján válik ismertté és húz belőle hasznot, miközben a valódi afro-amerikai modellek száma egyébként elenyésző a divatiparban.

bd9c6ac81fedf67a0fe2c8eae214221c.jpgForrás: instagram @shudu.gram

Láthatjuk, hogy a CGI technológiával megalkotott modellek egy teljesen új korszakot nyitnak a divatszakmán belül. Ma már a luxusmárkák 91%-a az influencer marketingtől függ és a lehetőség, hogy a divatcégek saját modelljüket - annak emberi gyarlóságai nélkül - is megalkothatják, teljes mértékben át fogja alakítani a modell világot, illetve a divatcégek marketing stratégiáit. Ezzel az óriási rizikóval járó emberi faktort - a vele járó rossz tulajdonságokkal és a kínos sajtó megjelenésekkel, amivel a fogyasztók magát a márkát azonosítják - teljes mértékben ki tudják iktatni.

Azonban az influencerek széles körű elterjedésének az oka elsősorban az volt, hogy első kézből hiteles forrásként tudtak és tudnak szolgálni a termékekkel kapcsolatban, amivel befolyásolni tudják a reklámok iránt szkeptikus, őszinteségre vágyó fiatal generációt. Kérdésként merül fel, hogy vajon az influencer fogalmon belül, hogyan tud egy digitálisan létrehozott modell reklámozni egy olyan terméket, amit nem is tud felpróbálni? Hogyan látják maguk a fogyasztók, hogy az adott termék egy élő személyen egyébként hogy áll? Alapot adhat-e mindez a fogyasztók megtévesztésének?

Egyelőre ezek még nyitott kérdések a cyber influencerekkel kapcsolatban, azonban álláspontom szerint fontos, hogy Shudu és Lil Miquela esetétől eltérően, maguk az alkotók és a divatcégek is nyíltan kommunikáljanak a modell valódiságával kapcsolatban a követők, a fogyasztók felé, ezzel elkerülve a félreértéseket és megtévesztéseket. A megtévesztéssel összefüggésben azért fontosnak tartom kiemelni, hogy sokszor egy élő személy esetében sem tudjuk eldönteni a képen látható tökéletesség valódiságát, kezdve a plasztikai sebész által megalkotott tökéletes testtől, a photoshoppolt arcokon át. Mindezek ugyanúgy nem a valóságot közvetítik a fogyasztók felé, esetükben mégsincs szükség arra, hogy feltüntessék pl. az orruk eredeti formáját.

2_6.jpgForrás: @lilmiquela instagram

Jogi szempontból fontos kiemelni, hogy a CGI technológiával megalkotott influencerek esetében is irányadóak a korábbi cikkünkben feldolgozott, az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság  (Federal Trade Commision - FTC) előírásai, mely szerint, amennyiben az influencer a posztjain termékeket, márkákat ellenszolgáltatás cserében jelenít meg, akkor köteles a fizetett tartalmat feltüntetni, legyen szó élő személyről, vagy digitálisan létrehozott influencerről. Mindezzel a virtuálisan létrehozott influencerek is a jogi szabályozás hatálya alá kerülnek.

Blogunk szájtátva figyeli a fenti változásokat, a CGI modellek térnyerését, és kíváncsian várjuk az általuk hozott változásokat mind a divatvilágban, mind pedig a jogi környezetben.

1_5jj2f1_gb-yirkbb-o5uaw.jpegForrás: www.medium.com

Christian Louboutin Magyarországon indíthatna pert?

Christian Louboutin cipőit senkinek sem kell bemutatni. A francia divatmágus piros cipőtalpaival hívta fel magára a figyelmet, amik jogi védelméért mindent megtesz: elég csak a 2012-es Louboutin v. Yves Saint Laurent jogvitára gondolni, ahol az amerikai bíróság kimondta: a divatvilágban is lehet egy szín védjegy. 

jpg-cl_18_ss_rainbow-dash_casper-sejersen_07.jpg

Christian Louboutin és a Red Sole, vagy a Piros Cipőtalp
Louboutin, 2018 SS, forrás: christianlouboutin.com

A színes cipőtalp azóta is nagy divat, van, amikor valaki kék cipőtalppal próbálja különlegessé tenni lábbelijét. Tette ugyanezt a legújabb, Cango & Rinaldi (Dukai Regina collection) tervezője is, aki az egyik cipellőnek, ugyan nem teljes felületen, de piros színt adott. A cipellő nagyon szép, ez nem vitás, de kérdés, hogy a cipő sérti-e Christian Louboutin Red Sole védjegyét? 

Fontos tudnivaló, hogy Magyarországra nem terjed ki a Red Sole védjegy; Christian Louboutin logóit, illetve egyes parfürmjeinek neveit nem lehet engedélye nélkül használni, a piros cipőtalp a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának nyilvántartása szerint szabad préda, így a magyar márka nem sértett a magyar szabályok szerint semmilyen jogot. 

Érdekesség, hogy az EUIPO, vagyis az Európai Unió Szellemi Hivatalának nyilvántartása szerint is a Red Sole védjegyek éppen törlés alatt vannak. A tény már csak azért is figyelemreméltó, mert blogunk legutóbbi információi szerint Christian Louboutin legfrissebb pereskedése egy évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az Európai Unió Bíróságának ("EUB) egy bírója fejtette ki véleményét a 2014-ben, Hollandiában indult Louboutin vs. Van Haren üggyel kapcsolatban. A bíró, nevezetesen Maciej Szpunar véleménye szerint nem részesülhetne Louboutin Red Sole védjegye oltalomban az Unió területén, mivel nem 3D-s, mint ahogy azt régi kategóriájának kritériumai megkívánják. 

Szpunar véleményének következtében pedig az EUB ismét tárgyalta az ügyet és tavaly novemberében újabb tárgyalási határnapot tűzött ki. A Bíróság idén júniusban hozta meg döntését az előzetes döntéshozatali eljárásban, amiben a tagállami bíróság arra volt kíváncsi, hogy az EU védjegyekre vonatkozó irányelve szerint Louboutin védjegye védelemben részesíthető-e, azon belül is, tekinthető-e formának. Az EUB döntésében kitért arra, hogy egy cipőtalp színe önmagában nem lehet "forma", ugyanis az érintett Red Sole védjegy nem egy magassarkú cipő formája, hanem csak a színre utal. 

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a Red Sole, vagyis a Christian Louboutin nevéhez fűződő Piros Cipőtalp egyeduralmának vége - legalábbis az európai piacon.