A Forever 21 ismét bíróság elé lett citálva, egy híres sportmárka, ezúttal a Puma keresetlevelei által. Az amerikai fast fashion brandről már tudjuk, hogy előszeretettel merít inspirációt a nagy márkák kollekcióiból, ezúttal Rihanna és Puma kollaborációjából született Fenty lábbeliket koppintotta le a német brand szerint.

Forrás: pmcfootwearnews.wordpress.com

A Puma – vélhetően ismerve a tényt, hogy a Forever 21 nem igen veszít pert az ehhez hasonló eljárásokban, mivel az esetek nagy részében peren kívüli egyezségre kerül sor- nem bízta a dolgot a véletlenre, hiszen egyből több fronton indított meg a fast fashion óriás ellen: szabadalmaihoz, szerzői jogaihoz és az ún. trade dress-hez fűződő jogainak megsértése miatt.

A következőkben megpróbáljuk felmérni, mennyire állják meg helyüket a Puma érvei, és vajon sikerül-e elmarasztalni végre a Forever 21-t. 

Szabadalom

A divat világában alapvetően nem gyakori, hogy szabadalmi oltalom alá helyezi egy márka termékeit, hiszen az eljárás jóval költségesebb, mint egy védjegy lajstromozása, illetve jóval hosszadalmasabb is: akár 18 hónapot is lehet várni a szabadalomra. Ennyi idő alatt azonban jóllehet, a védeni kívánt termék kimegy a divatból, és nem térül meg a belefektetett költség. Jól meg kell gondolnia tehát a brandnek, érdemes-e elindítani a procedúrát, és a termék maradandó lesz-e, vagy a dizájn egy-két hónap múlva feledésbe merül.

A Puma vállalta ezt a kockázatot, és talán jól is tette, hiszen a Forever 21 igencsak hasonló lábbeliket készül piacra dobni, a szabadalmi oltalom pedig elég szilárd jogalapnak tűnik ennek szankcionálására. Szerintem a képpár magáért beszél:

Forrás: thefashionlaw.com

Trade Dress 

Mivel Amerikában alapvetően a divatcikkek ki vannak zárva a szerzői jogi védelem alól (csak nagyon kivételes esetekben élvezhetik a legteljeskörűbb szellemi tulajdonjogi védelmet), a szabadalmaztatás pedig hosszadalmas és költséges eljárás, így a legtöbb divatjogi per a védjegyhez fűződő jogok megsértésével indul meg. Mivel a védjegyoltalom nem a dizájn egészére, hanem csak az a márkát azonosító szimbólumra terjed ki, a brandek a trade dress-oltalmat igyekeznek kihasználni.

Hasonlóan a védjegyhez, ez utóbbi is arra szolgál, hogy magát a brandnek, fogyasztó általi azonosítását biztosítsa, azonban itt a "csomagolás", a kinézet egésze tekintetében. A félnek azonban, aki a trade dress megsértését állítja - esetünkben a Pumának - nem csak azt kell bizonyítania, hogy a védeni kívánt termék külső jegyei megkülönböztetésre alkalmasak, illetve - az állítása szerint- jogsértő brand termékével összetéveszthető a fogyasztók számára, hanem azt is, hogy a védeni kívánt megjelenés nem funkcionális. Ez azt jelenti, hogy ilyen oltalomban nem részesülhet önmagában például egy kabát cipzárja, vagy egy óra csatja, mivel azok a termék rendeltetésszerű használatához elengedhetetlenül szükségesek, és ha ezeket exkluzív módon csak a védelmet szerzett fél használhatná, versenytársai jelentős hátrányba kerülnének.

Jelen esetben ez nem fog problémát okozni a Pumának, ami viszont minden ilyen esetben problémás, a megkülönböztethetőség bizonyítása: vajon ha egy átlag fogyasztó meglátja az alábbi papucsokat ('Bow Slide', illetve 'Fur Slide'), azt a Pumával azonosítja-e? Volt-e ez a termék forgalomban annyi ideig, hogy ez megvalósuljon? Mivel e tekintetben az ikonikus Louboutin cipőknek is meggyűlt a baja a bíróságok előtt, így kíváncsian várjuk e pernek kimenetelét.   

Forrás: thefashionlaw.com

Szerzői jog

A szerzői jogi védelem megállapítása divatcikkek tekintetében igen ritka, és kivételes. A Puma állítása szerint a 'Fur Slide' és 'Bow Slide' megfelel a szerzői jogi törvény előírásainak, miszerint az 3 dimenziós alkotás, egyedi kivitelezés, hiszen igen különös módon dobják fel a standard papucs dizájnját. Amire viszont keresetlevelében nem igen hivatkozik a Puma, az pont a szerzői jogi védelem megszerzésének buktatója: az amerikai szerzői jogi törvény ugyanis kimondja, ha az oltalmazni kívánt mű használati tárgy, úgy további előírásnak kell megfelelni. Csak akkor élvezhetnek e művek védelmet, amennyiben a szóban forgó használati tárgyak (jelen esetben a Puma design-papucsai) azon elemei, melyek tartalmazzák az egyedi, művészeti alkotást (jelen esetben ugyebár a plüss pánt és a masnival díszített pánt), abban az esetben is teljes értékű művészeti alkotásként megállják helyüket, ha azt leválasztjuk a termék tisztán funkcionális részéről (talp). 

Mivel ezek az elemek önmagukban csak egy nagy szőrpamacs és masni, így- véleményem szerint - igen kicsi az esély arra, hogy a bíróság megállapítsa a szerzői jogi védelmét ezen papucsoknak, bármennyire is újszerűek és egyediek.

Forrás: thefashionlaw.com

A fentiek tökéletesen mutatják, hogy az Egyesül Államokban mennyire viszontagságos egy tervezőnek dizájnjait megvédeni jogi úton, hiszen vagy maga a védelem megszerzése hosszadalmas és költséges, vagy a keresetbeli állítások alátámasztása nehézkes, vagy maga a jogalkotó zárja ki a divatcikkekre megszerezhető védelmet.

A fent vázolt esetben két világszerte ismert márka csap össze, a Pumának rendelkezésére áll bőven erőforrás arra, hogy profi ügyvédcsapatot fogadjon fel követeléseinek érvényesítésére, de láthatóan még így is igen bizonytalan a per kimenetele, pedig nyilvánvaló a Forever 21 "inspirációjának" forrása. Képzeljük el, mennyi kevésbé ismert tervező szenvedhet kárt a Forever 21 vagy más, hozzá hasonló notórius koppintó által, akik fele ennyi figyelmet sem kapnak a sajtóban, illetve perre menni sem tudnak, mivel az eljárás megindítása önmagában is óriási költségekkel járna.