Forrás: Pinterest
Hibátlan arcbőr, ívelt szempillák, dús és fénylő hajkorona. Gennyes sebektől szenvedő kutyák, szemük világát elvesztett nyulak, kihullott szőrű tengeri malacok. Az összefüggés? A kozmetikai ipar „még jobb, még szebb, még tökéletesebb” álomvilágának kegyetlen megvalósítási módja: az állatkísérletek.
Mindannyian átéltük már azt a kellemetlen szituációt, amikor hajmosás vagy smink eltávolítás közben a szemünkbe megy egy kevés az adott termékből, és borzasztóan elkezdi csípni a szemünket. Most képzeljük el, hogy ha ezek az alaposan kivizsgált, jóváhagyott termékek ilyen reakciót váltanak ki, mit okozhattak a prototípusok – azok a laboratóriumi változatok, vagy akár csak ezek összetevői, amelyeket állatokon teszteltek?
Az Európai Unióban viszonylag hamar felismerték, hogy a kozmetikai cikkek előállításához nem csak, hogy kegyetlen, de nem is indokolt állatkísérleteket végezni. A szabályozási folyamat több lépcsőben zajlott: 2004-ben megtiltották a kész kozmetikumok állatokon való tesztelését, ezt követően 2009-től az összetevők tesztje is betiltásra került. Ezek a szabályok még csak az EU területén folytatott kísérletekre vonatkoztak, azonban 2009 márciusa óta minden olyan – akár uniós tagállamból, akár harmadik országból származó – termék forgalomba hozatala is tilos, amelyeket, vagy amelyek valamely összetevőjét állatokon tesztelték. 2013 márciusától pedig utolsó lépcsőként betiltásra kerültek az összetettebb hatásokra vonatkozó kísérletek is, mint például hogy növeli-e az adott termék a rákos megbetegedések kockázatát, vagy befolyással bír-e a termékenységre.
Felmerül azonban a kérdés: mi van azokkal a nagy kozmetikai ipari cégekkel, amelyekről köztudott, hogy nem minősülnek cruelty free gyártóknak? Hogyhogy vehetünk Maybelline, L’Oreal, Max Factor, vagy akár MAC, Estée Lauder és Chanel termékeket, ha ezek mind nincsenek rajta az állatkísérlet-mentes vállalatok listáján? A válasz Kínában keresendő. Itt ugyanis jogszabályi előírás, hogy minden külföldön gyártott kozmetikumot állatokon kell letesztelni, mielőtt forgalomba hozhatóvá nyilvánítják őket. Ez a jelenlegi helyzet bizonyos mértékben már fejlődésnek mondható a korábbiakhoz képest: 2014 előtt a hazai termékeket is kísérlet alá kellett vetni; ezen enyhített a jogalkotó, amikor a kötelezettséget csak a külföldi vállalatokra vonatkozóan tartotta fenn. Szóval, ha egy cég a sokmilliárd dolláros piacot jelentő Kínában is a boltok polcaira akar kerülni, vállalnia kell, hogy termékeit állatokon is letesztelik a helyi hatóságok. Az lényegtelen, hogy a gyártók maguk ezekben az esetekben sem végeznek vagy végeztetnek kísérleteket – aki azt a döntést hozza, hogy Kínában forgalmaz, nem tekinthető állatkísérlet-mentes cégnek.
Forrás: Pinterest
Ahhoz tehát, hogy egy kozmetikum cruelty free-nek minősüljön, három szempontnak kell megfelelnie. Az első, hogy a kész, végső terméket nem tesztelték állatokon. A második, hogy a produktum összetevői sem voltak állatkísérletek alapjai. A harmadik pedig, hogy a forgalmazás nem történik olyan országban, ahol jogszabály írja elő az állatokon kipróbálást. Ha bármelyik feltétel nem valósul meg, az adott árucikk már nem kaphatja meg a minősítést.
Nem szabad elfelejteni, hogy szinte minden manapság használt összetevőt valaha állatokon teszteltek. A cél azonban az, hogy a már bevizsgált alapanyagokra vonatkozó kísérleteket ne ismételjék meg újra, illetve, hogy úgy fejlesszenek a gyártók új termékeket, hogy ennek során alternatív megoldásokat alkalmaznak. Ilyen lehetőségekben pedig szerencsére nincs hiány: mára lehetségessé vált, hogy retinaszöveteket vagy emberi bőrt hozzanak létre laboratóriumi körülmények között, hogy aztán ezeken végezzék el a szükséges vizsgálatokat. Az eredmény: sokkal pontosabb kép a termék emberi szervezetre kifejtett hatásairól, és évente többszáz ezer állat, amelynek nem kell a kínok kínját átélni a legújabb szempillaspirál vagy sampon miatt.
Forrás: Pinterest
