A brit Channel 4 tévécsatorna a minap nyilvánosságra hozta, hogy a legnépszerűbb brit fast fashion márkák, nevezetesen a River Island, Boohoo, Missguided valamint a New Look-nak ruhákat és kiegészítőket termelő leicesteri székhelyű gyárak dolgozóinak a törvény által garantált bérminimum csupán töredékét fizetik meg. A dolgozók ugyanis csupán 3-3.5 fontot kapnak óránként, holott a minimálbér Nagy-Britanniában 7.20 fontot éri el a 25 éven felüli munkavállalók körében.

A rendkívül alacsony fizetés oka pedig nem más, mint az ázsiai exportőrök, mint erős konkurenciának ellensúlyozása. E nélkül lehetetlen ugyanis felvenni a versenyt velük, hiszen Kínában és Bangladesben rendkívül olcsó a munkaerő. A termékeket viszont azonos árakon kell forgalmazni, mint a Távol-Keletről érkezőket, így ha a törvény által előírt bért kapnák a brit vállalatok munkásai, egyszerűen a gyártók nem jutnának profithoz.

Forrás: thefableists.files.wordpress.com

A fast fashion ipar sikerének alapja ugyanis az, hogy a divatcikkek árait rendkívül alacsonyan tartják a vállalatok, a vásárlók így kevesebbért, többet kapnak, bár ez általában azzal jár, hogy a termékek minősége nem éppen a legjobb. Az árak pedig folyamatosan csökkennek, szinte annyira olcsón beszerezhető egy-egy ruhadarab, hogy még akkor is megéri megvenni, ha egyszeri viselés után a kukában landol a ruha. De ki fizeti meg ezeknek a termékeknek a valódi árát?

Természetesen azok a munkások, akik jobb lehetőség híján még a brit gyárak által kínált jóval minimálbér alatti összeg töredékéért dolgoznak. Egyes fast fashion cégek vezetői viszont azzal nyugtatják a saját és fogyasztók lelkiismeretét, hogy ezekben az országokban ők kínálják a relatíve legkevésbé veszélyes munkát, hiszen a ruhavarrás nem tűnik egyáltalán magas kockázattal járó tevékenységnek. Igen ám, de ha megnézzük közelebbről, hogy milyenek is a körülmények ezekben a gyárakban, rögtön látjuk, hogy emberek ezrei, sőt, milliói világszerte az életüket kockáztatják nap, mint nap, hogy mi minden alkalomra más ruhában tudjunk megjelenni. Talán emlékezünk a 2013-as bangladesi tragédiára, amikor egy óriási gyár (melyben a Zara, Gap illetve Marks & Spencer-nek készültek többek közt ruhák) összeomlott, és több, mint 500-an életüket vesztették a romok alatt. Sajnos ez a tragédia csupán néhány napra, hétre rengette meg a világsajtót, azonban érdemi intézkedések nem történtek azóta sem annak érdekében, hogy a munkások helyzetét javítsák.      

A 444.hu már bemutatta azt a valóságshow-t, melyben néhány divatblogger fiatal saját bőrén tapasztalja meg, milyen körülmények között készülnek kedvenc márkáik termékei, és megtapasztalhatták, hogy a munkások béréből milyen körülmények között lehet boldogulni. Mivel könnyen ki lehet találni, hogy napi kevesebb, mint 2 dolláros (cirka 600 forintnak megfelelő) napi bérből még épp csak el tudja saját magát tartani az ember, már nem telik arra, hogy családja többi tagjának is biztosítsa az ellátást. Emiatt tehát már a gyermekek egészen kis korukban is rákényszerülnek, hogy a ruhagyárakban vállaljanak munkát. Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) becslése szerint világszerte mintegy 170 millió gyermek végez de facto rabszolgamunkát csak a ruhaiparban. 

Forrás: http://www.trustedclothes.com/

Szerencsére akadnak ma már olyan brandek a divat világában, melyek megpróbálnak változtatni ezen a helyzeten, és kifejezetten ügyelnek arra, hogy termékeik emberhez méltó körülmények között, és megfizetett dolgozók által kerüljenek legyártásra. Íme néhány a nagy brandek közül, melyek hazánkban is kaphatóak, és persze nem szabad elfeledkezni a magyar márkákról sem, melyek mind-mind itthon kerülnek legyártásra (a teljesség igénye nélkül):

Végezetül pedig, ha a kedves olvasó szeretne többet megtudni a divat egyéb emberi jogot illetve környezetet érintő hatásáról, érdemes megnéznie a True Cost című dokumentumfilmet, mely megmutatja a divatvilág másik, sokkal kevésbé csillogó oldalát is, illetve itt elolvashatja cikkünket a divatipar környezetünkre gyakorolt hatásáról.