Egy viszonylag személyes bejegyzés következik. 

A fast fashion leggyakrabban emlegett árnyoldala manapság elég sokak számára ismeretes: a nagy tervezők kreációját elevenítik meg a fast fashion márkák az adott ruhadarab, vagy legyen szó akár napszemüvegről is, sokkal olcsóbban és természetesen minőségében is sokkal gyengébben. A másik sokak által ismert érv a fast fashion ellen az olcsó munkaerő kihasználása és sokszor halálra dolgoztatása, mint ahogyan arra már rámutattunk. (Elérhető itt, utolsó bekezdés.) 

Nem tudom, hogy azzal mennyire van tisztában a kedves Olvasó, hogy ez túlkínálat, már ami a ruhákat illeti, nem csak a pénztárcánkra nézve káros, hanem a Föld nevű bolygónkra, amelyen élünk - és amely millió csodával örvendeztet meg minket nap, mint nap. Körülnéztem magamban, a környezetemben és rájöttem, hogy rengeteg ruhám, ruhánk van, még akkor is, ha rengetegszer nincs egy göncünk sem, amit felvehetnénk. Nagyon sokan úgy indítják a hónapot, amely a fizetés megérkezése után kezdődik, hogy elindulnak egy boltba beszereznek egy fast fashion boltban egy igencsak gyorsan készült, forgalomba hozott és eladott ruhadarabot, bár nem is feltétlenül kell csak fast fashion-t érteni ezalatt. A ruhadarabot amit aztán ki tudja, hányszor viselnek, majd pedig ki tudja mennyi idő után, de vagy a kukában landol, vagy jobb esetben, ha a minősége még engedi, akkor valamelyik ruhagyűjtő-konténerben. És természetesen ezzel nincs is semmi probléma, hiszen csak meg kell ajándékoznia magának az embert egy-egy nehéz hónap után, nem? Ám, a kérdés ezek után adott: mennyire jó ez a Földünk számára?

Kép forrása: trustedclothes.com

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fast fashion működésével kapcsolatban azt gondoltam, mindig is tisztában vagyok, de rájöttem, pár cikk elolvasása után, hogy mindig csak az olcsó munkaerő kiaknázása és az ehhez szorosan kapcsolódó problémák foglalkoztattak, a környezeti károkat csak nagyon felületesen érintettem, legyen szó akár mind a szakdolgozatomhoz való kutatás, mind pedig a mindennapi divatjogi éhségem csillapítása során. 

Ha a kedves Olvasó megnézte az angol nyelvű, 15 perces videót ez alatt a poszt alatt, akkor emlékezhet rá, hogy a divatipar gigantikus bevételeket generál, ezáltal az egyik legkiemelkedőbb iparág a Földön. Logikusan belegondolva, a hatalmas hozamokat nem csak a high fashion divatházak termelik ki, hanem sokkal inkább pl. az Inditex csoporthoz tartozó fast fashion cégek (pl. Zara, Bershka, Stradivarius), mindamellett, hogy nem egy olyan divatcég is létezik a piacon, amely felhívja vásárlóinak a figyelmét a fenntarthatóságra. Gondoljunk csak olyan akciókra, amelyek lényege, hogy a fogyasztó x mennyiségű, elhasznált, megunt, stb. ruháit visszaviszi az üzletbe, és ezt kompenzálván valamilyen kedvezményben részesülhet a következő vásárláskor és mondjuk ezeket a visszavitt ruhadarabokat fel is dolgozza az üzletlánc, majd újrahasznosított ruhákat forgalomba hozza és eladja.

Mindennek ellenére, úgy gondolom, hogy az emberekben egyszerűen nem tudatosul, hogy jelenleg annyi ruhát gyártanak évente, amelyből minden, jelenleg Földön élő emberre jutna 20 új ruhadarab, vagyis 150 milliárd ruhadarabot termel az iparág évente. (Erről egyébként hosszabban itt lehet olvasni, angol nyelvű olvasmány, de nagyon érdekes, megéri.) Abban nem vagyok biztos, hogy a felgyorsult gyártás, vagy a nagyon gyorsan változó divat lehet-e az oka, de az biztos, hogy az átlagfogyasztók megtehetik, hogy ne tartsák már meg a ruháikat, így vagy dobják ki, vagy például használják portörlőrongyként, vagy ajándékozzák el. 

Kép: Moschino by Rossella Jardini

A probléma nem csak magával a szeméttermeléssel van, hanem már magával a ruhagyártási folyamatokkal is. Ahogyan arra már kitértem a cikkem elején, eddig mindig az emberi oldalra koncentráltam az olcsó ruhagyártási folyamatok illusztrálása közben és csak el-elvétve jegyeztem meg, hogy bizony, nem csak szegény dolgozó ember lábát marja szét az a kémiai anyag, amivel a ruhákat festik, hanem a környezetre is negatív hatással van az anyag. Csakhogy pár adatot használjak szemléltetésképp: a már említett 150 milliárd ruhadarab készítéséhez a divatipar mintegy 70 hordónyi olajat használ fel a poliészter rostok előállításához; a divatvilág a 2. ivóvíz-szennyező iparág a világon; és szeretném azt is megemlíteni, hogy nem csupán széndioxidot bocsátanak ki a gyártás során - főleg a nagyon olcsó és szintetikus anyagok előállításakor -, de dinitrogén-oxidot is, amelynek a Föld légkörében üvegház hatása van és fokozza a globális felmelegedést; és a sort még jócskán lehetne folytatni. 

Azt gondolom, hogy ugyan ez egy nagyon szomorú jelenkép, amelyet a fentiekben lefestettem, de azt is be kell vallani, vallanom, hogy nagyon nehezen tudjuk kivonni magunkat a különböző mérgező (átvitt és szó szoros értelemben is véve) divatcikkek hatása alól, viszont legalább már ismerjük magát a problémát. És azt is gondolom, hogy szerencsénkre sokan dolgoznak - valószínűleg még ezekben a pillanatokban is - azon, hogy fenntartható divatot teremtsenek, és talán, nekünk fogyasztóknak is érdemes lenne a tudatosabb vásárlás felé fordulnunk egy icipicit és olyan holmikat vásárolnunk, amelyekről tudjuk, hogy a fenntartható divat égisze alatt születtek. 

A Brain Bar Budapest a napokban megosztott egy linket Facebook oldalán, amely e blogposzt megszületését  nagyban inspirálta, köszönöm!