Még tavaly novemberben hirdették ki Párizsban, a Tribunal de Grande Instance de Paris előtt azt az ítéletet, amely elmarasztalta a Mango fast fashion divatházat egy idén tavasszal meghozott törvény alapján a francia székhelyű, Isabel Marant divatcéggel szemben.
A keresetlevél szerint a spanyol székhellyel rendelkező Mango lemásolta Isabel Marant 2013 őszi/téli kollekciójának egyik pár cipőjét. 
Kép forrása: thefashionlaw.com
Isabel Marant (bal) eredeti ára 815 font (kb. 345 ezer Ft mai árfolyamon), míg a Mango (jobb) ára kb. 120 font (kb 49 ezer Ft mai árfolyamon)
A francia divatház keresetlevelében azt is rögzítette, hogy a francia szabályozás szerint megfelel az eredetiség azon szintjének, mikortól az adott cipő (bár lehetne akár ruhaköltemény is) már szerzői jogi védelemben részesül. A bíróság pedig egyet is értett a keresetlevélben foglaltakkal, hiszen a francia divatház javára döntött. Az ítélet indokolásában az ítélőszék rávilágított arra, hogy a csizma sarkának alakja, valamint az anyagok ötvözete már ismeretes a divatiparban, a kettő kombinációja viszont már nem, és az Isabel Marant kreáció ennek tekintetében szerzői jogvédelemben részesül. Ennek tükrében a bíróság vizsgálata ezután már a jogsértésének tényének feltárására irányult, és megállapította, hogy a két csizma gyakorlatilag ugyanaz és ezzel a jogsértést is deklarálta.
Ilyen esetekben, pedig, szinte természetesen, Isabel Marant jogosult némi kompenzációra, amely a divatház szerint összegszerűen egészen pontosan 350 000 euró (több, mint 100 millió forint) elmaradt hasznot jelent, ám a bíróság a jelen bejegyzésben elemzett ítéletében eddig csupán 37 800 eurót (kb. 11,6 millió forint) megfizetésére kötelezte a spanyol fast fashion divatcéget. Az összeg meghatározása a Mango által Franciaországban eladott cipők száma alapján került sor.
Vajon egy hasonló ügyben nyerhet-e egy magyar divattervező a magyar jog alapján? Véleményem szerint, igen, mivel a hatályos szerzői jogi törvényünk szerzői jogi védelemben részesíti az iparművészeti alkotást és annak tervét is. Noha, az eredeti jelleg vizsgálata itt is az adott ügyben válik érdekessé, amikor a bíróság feladata lesz, hogy megállapítsa: az adott per tárgyát képező "eredetinek", tehát gyakorlatilag a felperes által tervezett, előállított, stb. ruha megfelel-e az eredetiség követelményeinek, hiszen a szerzői jogi törvény alapján (továbbiakban: Szjtv.) csak olyan művet lehet szerzői jogvédelemben részesíteni, amely alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg a védelem. Ám, hogy még egy kicsit bonyolultabbá váljon a történet, az eredetiség vizsgálata körében a trendek, divatirányzatok is górcső alá kell, hogy kerüljenek, de erről majd egy későbbi posztban fogunk bővebben írni. :)
Napjainkban egyre gyakoribbá vált, és a felgyorsult, internetalapú világnak köszönhetően egyúttal könnyebbé is az egyes luxus divatházak ruhadarabjainak, cipőinek, táskáinak, stb. fast fashion cégek által történő másolásuk, majd jóval olcsóbb áron történő eladása. Mivel egyrészt gyakorlatilag országonként eltérő a szerzői jogi szabályozás, másrészt mert nagyon sok esetben a luxus divatházak és a fast fashion vállalatok piaca teljesen eltérő, igen ritkán adnak be eféle jellegű kereseteket, vagy ha mégis megteszik, a felek (jogászai) törekednek a békés megegyezésre, és az ítéletekről nem mindig értesülünk. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e bármilyen folytatása, vagy a divatjog világára bármilyen hatása az ügynek.
