A brit Tesco a minap bejelentette, hogy megszünteti a női termékeken fennálló ún. pink tax-t, azaz „rózsaszín adót”. Így nevezik azt a jelenséget, miszerint az ugyanolyan funkciókkal rendelkező, ámde nőknek szánt termékek jóval magasabb áron vannak forgalomban, mint a férfiaknak gyártott termékek.

Egy amerikai kutatás számszerűsítette az eltérést, és a vizsgálatok alapján évi 1351 dollárral, azaz majdnem 400 000 forinttal emelkednek a nők költségei évente, hála a pink tax-nek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy átlagosan mintegy 22%-kal alacsonyabbak a béreik a férfiakénál.

Az áruházlánc tehát elismerve a pink tax létezését, engedve az őket ért erős kritikáknak, megfelezték a női borotvák árát, hogy ugyanannyiba kerüljenek, mint a kevésbé rózsaszín, de ugyanolyan jól használható férfi változataik.

E már-már történelmi jelentőségű hírt némiképp beárnyékolja az a szomorú tény, hogy a többi női termék ára tekintetében nemigen történik változás.

A Business of Fashion (BoF) a ruhaipar területét térképezte fel, és vizsgálta meg árait a Saint Laurent, Valentino, Gucci, Dolce & Gabbana, Balmain és Alexander Wang online áruházaiban forgalmazott hasonló termékeknek. A BoF összesen 17 esetet talált, melyeknél a női és férfi verziónak különböző ára volt, és természetesen a férfi ruhadarab rendelkezett kedvezőbb árral.

Az árkülönbségek hasonló ruhadarabok férfi és női verziói között

Forrás: www.businessoffashion.com, Illusztráció: Paul Prince

A kutatás szerint az egyik legkeményebben adóztató márka Saint Laurent: webáruházukban fellelhető egy egyszerű fekete póló női és férfi verziója is, mely anyagában, színében, dizánját tekintve is megegyezik egymással, mégis jóval magasabb áron kínálják a női vásárlóknak.

Bal oldalon a férfi verzió látható,490 dollárért, jobb oldalon pedig annak női változata, 590 dollárért. 

Forrás:http://www.ysl.com/

A Valentino is az élen jár e téren, ugyanis a divatház az alábbi terepmintás, lepkés pulóvereket mintegy 840 dolláros, azaz több mint 240 000 forintos (te jó ég!) árkülönbséggel forgalmazza. Ezúttal hagyom, hogy a kedves olvasó találja ki, melyik nemnek éri meg jobban szert tenni a ruhadarabra.

Forrás: http://www.valentino.com/

A BoF megkérdezte a divatházakat, mivel magyarázzák a sokszor óriási árkülönbséget a férfi és női ruhák között, ámde az érintettek nagy része nem kívánt nyilatkozni. Saint Laurent azzal magyarázta a jelenséget, hogy a női ruhadarabok előállítása általában több munkával jár, mint a férfiaknak készített termékeké.

A rózsaszín adó kialakulásában továbbá az is szerepet játszik a ruhaipar területén, hogy általában a nők több méret- és színvariációval rendelkező ruha közt válogathatnak az üzletekben, mint a férfiak. Ez nagyobb kockázattal jár, ugyanis nagyobb az esély arra, hogy több termék marad raktáron, és a magasabb ár ezt igyekszik némiképpen ellensúlyozni.

A pink tax kialakulásának másik oka pedig az, hogy a termék ára nem kizárólag annak előállítási költségén alapszik, különösen a luxuscikkek terén, hiszen jóval nagyobb jelentősége van a termék társadalomban betöltött státuszának. Ilyen például az Yves Saint Laurent ikonikus Le Smoking kabátja, mely elsőként dobta piacra a női szmokingot az 1960-as években. A ruhakölteménynek természetesen volt férfi verziója is, ámde az közel sem volt annyira jelentős és formabontó, mint női mása, így ez az árukon is egyértelműen látszódott.  

A fentiek mellett szerepet játszik az a sztereotípia is, mi szerint a férfiak híresek arról, hogy utálnak vásárolni, a nők pedig ezzel szemben órákat tudnak tölteni ruhavásárlással, és rendszerint nagyobb hajlandóságot is mutatnak arra, hogy magasabb árat fizessenek egy rég áhított darabért.

Szerencsére az utóbbi időben ez a tendencia némi változást mutat, ugyanis a férfi divat rengeteget finomodott az utóbbi időben, és a férfiruha-piac gyorsabban kezdett növekedni, mint a női: 2014-ben 1.9%-kal gyarapodott forgalma, míg a nőiruha-piac 1.6%-kal maradt le, mely sokak szerint azt vetíti előre, hogy – szépen lassan – a fentiekhez hasonló árkülönbözetek lecsökkennek.