Az is éppen elég lenne, hogy a világon az egyik legjelentősebb, kínai divatpiac talán legrosszabb éve volt a 2016-os a high fashion divatházak számára, a Louis Vuitton-t egy külön negatív hullám teríti be éppen. A kínai elit véleménye szerint LV táskát titkárnők viselnek, azaz derogál egy kínai milliárdosnak Louis Vuittont viselni. Ez pedig annak köszönhető, hogy a márka pár évvel ezelőtti kampánya a kínai középosztályt célozta meg, amely kampány a jelek szerint sikeres lett, csak azzal nem számoltak, hogy ezzel túlságosan mainstreammé tették az egyébként Európában elég nívósnak számító táskamárkát. 

Kép: Richard Prince, louisvuitton.com

Rengeteg külföldi szakmai lap írt már arról, hogy egy Chanel vagy Hermés táska még a részvényeknél is jobb befektetetés szerte a világon (és a Hermést például Londonban érdemes megvásárolni), de a kínai felsőosztály nem csak ezért vált ezekre a márkákra. A státuszszimbólumnak számító táskák köréből egy kínai kereskedő szerint azért került ki a Louis Vuitton, mert túl sokat látta már mindenütt, "titkárnők márkája lett" - mondta. Ezt támasztja alá az a riport is, amelyben például Cherry, a shanghaji titkárnő arról mesél, hogy miként tudott szert tenni kedvenc francia designer táskájára. 

A Louis Vuitton nagy szerencsétlenségére Kínában évtizedek óta virágzik az utánzatok gyártása és a biznisz legnagyobb bevételi forrása kétségkívül a LV táskák hamisítása. Nagyobb bevásárlóközpontok táska részlegein dugig vannak a polcok a különböző Louis Vuitton, Coach, Gucci, Fendi ridikülök pár dolláros/jüanos változata. És a cég, aminek segítségével aztán mindenfelé eljuthatnak a hamis táskák: Alibaba. Az óriáscég ellen egyébként még karácsony előtt az amerikai Kereskedelem Képviselői tettek lépéseket a hamisított áruk visszaszorítása érdekében az Alibaba e-kereskedelmi oldala, a Taobao ellen. Ezzel összefüggésben érdemes lehet megemlíteni, hogy az eBay ellen folyó perekben ugyanakkor az amerikai bíróságok azt állapították meg, hogy az adásvételre kiváló felületet biztosító cég maga nem követ el semmilyen szerzői jogsértést az eBay, ebből pedig lehet következtetni, hogy azonos körülmények között az Alibaba felelőssége sem lesz megállapítható. 

A tradicionális, LV logós, titkárnők státuszszimbóluma
louisvuitton.com

A státuszszimbólumok változása nem csupán a divatszakmában figyelhető meg: Kínában a nagyongazdagok már nem vágynak arra, hogy ugyanolyan holmijaik legyenek, mint a szomszédnak. Az autóiparban is változások figyelhetőek meg, az utóbbi évek nagy kedvenc márkája a Ferrari és a Lamborghini, de a Bentley-t is előnyben részesítik Kína leggazdagabbjai. Nem ugyanolyan jó eredményeket produkál már sem az óra-óriás Omega, és a kiegészítőgyártó Zegna sem, így ebben a szektorban is megfigyelhető a módosulás.  

Egyébként a Louis Vuittonnak - a bevezetőben írtak ellenére - egyáltalán nem nagy csapás, hogy a kínai elit már nem kedveli és nem tartja maga számára elfogadhatónak, viselhetőnek a márkát. A francia divatház új piaca ugyanis egy igen széles réteget ölel fel: azon irodai dolgozókat, akik a kínai középosztályhoz tartoznak és ez talán a világ legnagyobb piaca lehet a Louis Vuitton számára. 

louisvuitton.com

A brit Tesco a minap bejelentette, hogy megszünteti a női termékeken fennálló ún. pink tax-t, azaz „rózsaszín adót”. Így nevezik azt a jelenséget, miszerint az ugyanolyan funkciókkal rendelkező, ámde nőknek szánt termékek jóval magasabb áron vannak forgalomban, mint a férfiaknak gyártott termékek.

Egy amerikai kutatás számszerűsítette az eltérést, és a vizsgálatok alapján évi 1351 dollárral, azaz majdnem 400 000 forinttal emelkednek a nők költségei évente, hála a pink tax-nek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy átlagosan mintegy 22%-kal alacsonyabbak a béreik a férfiakénál.

Az áruházlánc tehát elismerve a pink tax létezését, engedve az őket ért erős kritikáknak, megfelezték a női borotvák árát, hogy ugyanannyiba kerüljenek, mint a kevésbé rózsaszín, de ugyanolyan jól használható férfi változataik.

E már-már történelmi jelentőségű hírt némiképp beárnyékolja az a szomorú tény, hogy a többi női termék ára tekintetében nemigen történik változás.

A Business of Fashion (BoF) a ruhaipar területét térképezte fel, és vizsgálta meg árait a Saint Laurent, Valentino, Gucci, Dolce & Gabbana, Balmain és Alexander Wang online áruházaiban forgalmazott hasonló termékeknek. A BoF összesen 17 esetet talált, melyeknél a női és férfi verziónak különböző ára volt, és természetesen a férfi ruhadarab rendelkezett kedvezőbb árral.

Az árkülönbségek hasonló ruhadarabok férfi és női verziói között

Forrás: www.businessoffashion.com, Illusztráció: Paul Prince

A kutatás szerint az egyik legkeményebben adóztató márka Saint Laurent: webáruházukban fellelhető egy egyszerű fekete póló női és férfi verziója is, mely anyagában, színében, dizánját tekintve is megegyezik egymással, mégis jóval magasabb áron kínálják a női vásárlóknak.

Bal oldalon a férfi verzió látható,490 dollárért, jobb oldalon pedig annak női változata, 590 dollárért. 

Forrás:http://www.ysl.com/

A Valentino is az élen jár e téren, ugyanis a divatház az alábbi terepmintás, lepkés pulóvereket mintegy 840 dolláros, azaz több mint 240 000 forintos (te jó ég!) árkülönbséggel forgalmazza. Ezúttal hagyom, hogy a kedves olvasó találja ki, melyik nemnek éri meg jobban szert tenni a ruhadarabra.

Forrás: http://www.valentino.com/

A BoF megkérdezte a divatházakat, mivel magyarázzák a sokszor óriási árkülönbséget a férfi és női ruhák között, ámde az érintettek nagy része nem kívánt nyilatkozni. Saint Laurent azzal magyarázta a jelenséget, hogy a női ruhadarabok előállítása általában több munkával jár, mint a férfiaknak készített termékeké.

A rózsaszín adó kialakulásában továbbá az is szerepet játszik a ruhaipar területén, hogy általában a nők több méret- és színvariációval rendelkező ruha közt válogathatnak az üzletekben, mint a férfiak. Ez nagyobb kockázattal jár, ugyanis nagyobb az esély arra, hogy több termék marad raktáron, és a magasabb ár ezt igyekszik némiképpen ellensúlyozni.

A pink tax kialakulásának másik oka pedig az, hogy a termék ára nem kizárólag annak előállítási költségén alapszik, különösen a luxuscikkek terén, hiszen jóval nagyobb jelentősége van a termék társadalomban betöltött státuszának. Ilyen például az Yves Saint Laurent ikonikus Le Smoking kabátja, mely elsőként dobta piacra a női szmokingot az 1960-as években. A ruhakölteménynek természetesen volt férfi verziója is, ámde az közel sem volt annyira jelentős és formabontó, mint női mása, így ez az árukon is egyértelműen látszódott.  

A fentiek mellett szerepet játszik az a sztereotípia is, mi szerint a férfiak híresek arról, hogy utálnak vásárolni, a nők pedig ezzel szemben órákat tudnak tölteni ruhavásárlással, és rendszerint nagyobb hajlandóságot is mutatnak arra, hogy magasabb árat fizessenek egy rég áhított darabért.

Szerencsére az utóbbi időben ez a tendencia némi változást mutat, ugyanis a férfi divat rengeteget finomodott az utóbbi időben, és a férfiruha-piac gyorsabban kezdett növekedni, mint a női: 2014-ben 1.9%-kal gyarapodott forgalma, míg a nőiruha-piac 1.6%-kal maradt le, mely sokak szerint azt vetíti előre, hogy – szépen lassan – a fentiekhez hasonló árkülönbözetek lecsökkennek.

A Versace olasz divatház elég súlyos pernek néz elébe: ha a bíróság helyt ad a Versace egy korábbi munkavállalója által benyújtott keresetnek, nem csupán óriási kártérítést fizethet, valószínűleg csoportos kereset is indulhat majd ellene, a presztízs vesztésről már nem is szólva. 

Kép: Roxanne Lowit

Ugyanis a divatóriás korábbi alkalmazottja keresetében többek között azt állítja, hogy az eladóknak jelezniük kellett egymásnak (beleértve a biztonságiakat), amint egy színes bőrű vásárló lépett a boltba. A keresetlevél alapján az üzletvezető bevezette a D410-es kód rejtelmeibe a később elbocsátott eladót, amely kód jelöli egyébként a fekete ruhadarabokat is. 

A már önmagában is nagyon súlyos pont mellett Christopher Sampiro, a felperes, azt is taglalja keresetlevelében, hogy azért bocsátották el, mert kevert rasszhoz tartozik, két héttel azután, hogy munkába állt egy kaliforniai Versace outletben. A kereset szerint miután Sampiro értesítette arról a menedzsert, hogy afroamerikai, zaklatás célpontja volt, majd nemsokkal később meg is váltak munkaerejétől. 

Claudia Schiffer és Naomi Campbell, fényképezte: Irving Penn, 1992 

A kirúgott dolgozó nem csupán az emberi jogok súlyos megsértésére hivatkozott, munkajogi szabálytalanságokkal kapcsolatban is a bíróság segítségét kérte. A keresetben foglaltak szerint ugyanis a divatház nem fizette ki a ledolgozott óráit, nem vehette ki megfelelően a munkaközi szüneteket és természetesen a már fentiekben is sugallt jogtalan felmondást is támadja. 

Az ügy egyébként a magyar jog számára sem teljesen ismeretlen szinten tart, de az USA-ban sokkal gyakoribbak az úgynevezett csoportos keresetek, hiszen a felperes jelenleg más, hozzá hasonlóan elbocsátott személyeket keres, hogy együtt perelhessék a Versace-t. Nem csupán a terheket viselnék együtt, ha megállapítaná a bíróság, hogy a felpereseknek igazuk van és az olasz divatmárka tényleg faji alapon tett különbséget köztük és a vásárlókkal is, úgy várhatóan busás kompenzációban lehet részük. 

Természetesen, az olasz divatóriás kérte a kereset elutasítását szinte a benyújtást követően azonnal, és egy közleményt is kiadott gyorsan, melynek lényege akként foglalható össze, hogy a Versace hisz az egyenlő lehetőségekben, elutasítanak mindenféle megkülönböztetést, amely alapulhat akár faji származáson, akár bármi olyan törvény, vagy más jogszabály által tiltott jellemvonáson. 

Az amerikai divatvilágban az efféle keresetek egyáltalán nem ritkák, de viszonylag keveset lehet hallani hasonlóról. Pár évvel ezelőtt a Zara egyik volt munkavállalója perelte be a szintén Amerikában bejegyzett vállalatot, amiért jogtalanul bocsátották el jogtanácsosi állásából, továbbá zaklató e-maileket kapott homoszexualitása miatt, de már hallhattunk hasonló perről Kanadában is, szintén a Zara ellen. 

A shanghai-i bíróság a napokban két kínai céget is arra kötelezett, hogy 3 millió jüant (mintegy 127 millió forintot) fizessen a BMW-nek, amiért hasonló védjegyet használtak, mint a híres német autógyártó óriás.

Az egyik alperes cég, Zhou Leqin azért lett elmarasztalva, mert a „Deguo Baoma Group Holdings Limited” néven került bejegyzésre, mely kínairól lefordítva a “German BMW Group Holdings Limited” megfelelője. A cég lajstromozott védjegye „BMN”, mely természetesen az eredeti BMW jól ismert logójára hasonlít kísértetiesen.

A másik alperes pedig egy divatcég, Chuangjia, melynek azért kellett fizetnie, mert az általa forgalmazott ruhákon, lábbeliken és táskákon a BMW –hez hasonló logó jelent meg.

Forrás: http://www.adweek.com/

A külföldi márkák számára mindig is komoly bonyodalmat okozott szellemi tulajdonjogaik védelme Kínában, nagyon sokáig ugyanis a bíróságok következetesen a kínai márkák javára döntöttek, holott az esetek túlnyomó többségében a hasonlóság egyértelmű volt, illetve az is nyilvánvaló volt, hogy külföldön jól ismert márkának jó hírnevét felhasználva igyekeznek eladni a rosszabb minőségű termékeiket a kínai cégek.

Az áttörést végül Michael Jordan mintegy négy évig folyó pere hozta, mely precedenst teremtett, és ennek az ügynek hatására tudta megvédeni jogait a BMW is. Jordan a Qiaodan Sports nevű márka ellen folytatott sokáig szélmalomharcnak tűnő pert, mivel indítványa alapján a kínai cég jogtalanul használta az ő kínaira fordított nevét, a „Qiaodan”-t. Ezen a néven vált ugyanis ismertté Jordan Kínában, az 1980-as években. A cég ráadásul 23-as a sportoló mezszámát is átvette, tehát a vásárlók számára tévesen azt a benyomást keltette, hogy maga Michael Jordan is közreműködik a cégben. Természetesen a márka arculata, valamint a védjegy, azaz a Jumpman logó is egy az egyben megegyezik az eredeti, amerikai verzióval.

Air Jordan vs Qiaodan

Forrás: http://www.chinaipmagazine.com

2012-ben Jordan indítványozta a kínai hatóságoknál, hogy vonják vissza a Qiaodan Sports védjegyét, ámde azok elutasították kérését, majd később a pekingi bíróságok is ugyanerre a döntésre jutottak. Indokolásuk szerint ugyanis a Jordan név egy meglehetősen gyakori név Amerikában, sokak használják e nevet, ráadásul a logó nem is tartalmazza azonosítható arcvonását a híres játékosnak, így a vásárlók nem tudták azonosítani a sziluettet Michael Jordanével, tehát semmiképp sem lehet félrevezető a hasonlóság.

Az ügy decemberben vett jelentős fordulatot, amikor a kínai legfelsőbb bíróság  végre Michael Jordan javára döntött, és megtiltotta a kínai cégnek Jordan nevének kínai megfelelőjét használni. E győzelmet beárnyékolja azonban a tény, hogy a bíróság megengedte, hogy a kínai cég Jordan kínai nevének latin betűkkel írt változatát használhassa, így a Qiaodan név (kiejtve: „Csi-o-dan”) ezentúl jogszerűen jelenhet meg a cég termékein.

Mint azt a fenti esetek jól mutatják, a külföldi vállalatoknak különös nehézséget jelent Távol-Keletre terjeszkedni és a köztudatba is igen erősen beleégtek a sokszor megmosolyogtató kínai védjegykoppintások. Gyakoriak az úgynevezett rosszhiszemű védjegybejelentések, mely annyit jelent, hogy a bejelentő egy már lajstromozott védjegyet jegyeztet be egy olyan országban, ahol a védjegy jogosultja nem lajstromoztatta védjegyét. Ez úgy lehetséges, hogy Kínában az ún. first-to-file rendszer van érvényben, tehát lajstromozott védjegyek élveznek előnyt. Így történhetett meg a fenti Michael Jordan-ügyben is az, hogy igaz, hogy Jordan márkája világszerte ismert volt, azonban Kína mégis előnyben részesítette a csak Kínában ismert Qiaodan-brandet, mivel az lajstoromozásra került az országban.

2015-ben viszont a kormány konkrét lépéseket tett a védjegyjog megreformálása ügyében, így magasabbra lett emelve a bíróság által kiszabható kártérítések összege a védjegybitorlások ügyeiben, gyorsabb lajstromozási eljárások, valamint különböző eljárások bevezetése a rosszhiszemű védjegybejelentések csökkentése érdekében.

Remélhetőleg ezen intézkedések meg is hozzák a kívánt hatásukat, és a jövőben az alábbiakhoz hasonló kínai knockoff-ok csak a viccoldalakon, és nem bírósági beadványokon lesznek viszontlátva.

Képek forrása: http://www.boredpanda.com/

A karácsony -sajnos- nem csak arról szól, hogy körülüljük az aszalt, jókat beszélgetünk a családtagjainkkal, barátainkkal, szeretteinkkel, hanem az ajándékozásról is. Jómagam és a családom évek óta megkíméljük magunkat a felesleges csecsebecsék vásárlásától (és az ezzel összefüggő pénzkidobástól), de természetesen nagyon jó dolog az is, amikor a bevásárlóközpontban a hetvenedik kört rójuk a megfelelő ajándék után kutatva, majd a kedves szerettünk, akit megleptünk vele erőltetett mosollyal közli: "köszi, bájos!" majd maga mellé hajítja a kedves meglepetést. 

Kép forrása: Pinterest

Következő kalauzunk inkább arról szól, hogy lehet megszabadulni az efféle, számunkra kellemetlen, de más embernek remek ajándékoktól. A könyv ugyan mindig jó ajándék, ha a mi stílusunk, ha nem, szerintem azt egyszer az ember úgyis elolvassa, csak lehet, hogy nem 10 éves fejjel áll neki a nagymamától kapott Sorstalanságnak, hanem pár évvel később. Mi a helyzet például a szokásos ronda pulcsival és társaival?

A legeslegszerencsésebb verzió, ha ajándékkártyával örvendeztetik meg az embert, ám ez a tapasztalatom szerint elég csekély számban fordul elő. Az még inkább szerencsés és ritkább, ha az ajándékozónk mellékeli a számlát "ha nem tetszik, kicserélheted" felkiáltással, de vajon milyen lehetőségeink vannak még?

Tudom, későn születik meg ez a poszt, de a magyar Ptk. szerint az ajándékozás feltétele, hogy az ajándékozott elfogadja az ajándékot. Bár abban nem vagyok biztos, hogy a nagyszülők által átnyújtott porcelánkészletre melyik kedves unoka merné azt mondani, hogy nem, köszönöm, de hátha van a kedves Olvasók között olyan, akinek ez az információ jól jön még. :) Ha az ajándékot ugyan elfogadja az ajándékozó, akkor is rengeteg olyan lehetőség van, hogy miként lehet a nemtetsző ajándékot egy számunkra megfelelőre változtatni, még számla nélkül is. Elsőként én a különböző interneten fellelhető adásvételre kialakított oldalakat ajánlanám, majd pár szót ejtenék a Facebookon megtalálható adok-veszek csoportokról is.

1. Magyarország első számú ilyen oldala a Jófogás, amin az üzletek lebonyolítása viszonylag egyszerű, telefonos applikáción keresztül percek alatt feladható egy hirdetés. Hirdetés feladása közben viszont ügyelnünk kell arra, hogy más személyek szerzői és egyéb jogait nem sértsük meg, vagyis például replikát nem szabad eladásra kínálni. Rengeteg ismerősöm van az oldalról pozitív véleménnyel, egy-két általam már nem használt holmimat már nem egyszer sikerrel adtam el az oldalon keresztül. Egy-egy ingóság megvétele nem feltétlenül kötött regisztrációhoz, telefonon is  megbeszélhetjük az adás-vétel és átadás részleteit. Amit én ezzel kapcsolatban mindig szem előtt tartok, hogy igyekszem nyilvános, világos helyen találkozni a másik féllel, és sosem utalok előre. Ami eladás szempontjából viszont kicsit macerás, hiszen ha a vevő még nem utalt, nem szeretem feladni az árut, ezért talán jó választás lehet a háztól-házig szolgáltatás, viszont nekem itt a csomagolás körülményes, ezért személy szerint az utánvétes postai kézbesítést részesítem előnyben, mint eladó, de természetesen, kinek, mi a szimpatikus. Mikor lehet már utalás nélkül, úgy eladni és vásárolni ott, mintha egy webáruházban tennénk? Hm...
   
   
2. Vatera. Pár évvel ezelőtt sokkal többet használt oldal volt, de miután az OLX beolvadt a Jófogásba, úgy gondolom, némiképp másodlagossá vált, de ettől még ugyanolyan jól működik és továbbra is sokan kattintanak rá. Szintén rendelkezik mobil applikációval, így bárhonnan, bármikor (persze, ha rendelkezünk mobilinternettel) elérhető a vatera fiókunk, nyomon követhetjük az akár nekünk tetsző termékeket is. Pár évvel ezelőtt a Vatera új szolgáltatással, a Vatera futárral rukkolt elő, aminek előnye, hogy ha Vaterán rendelünk valamit, akkor szinte ez az egyik legolcsóbb futárszolgálat, amit az én ismerőseim meglehetősen sokat is dicsérnek. 
   
   
3. Bevallom őszintén, hogy az aprohirdetesingyen.hu oldalt csak most ismertem meg, a cikk írása közben, és sajnos még túl sok ismerősömtől sem hallottam volna, hogy rendszeresen használják. Hasonlóan a fenti két oldalhoz, itt is lehetőségünk van kategóriák szerint keresni és hirdetni, viszont mobil app nincsen, ami szerintem a mai világban kicsit megnehezíti az eladást, de bizonyára én nőttem már túlságosan is hozzá az okostelefonomhoz és az általa nyújtott kényelemhez.
   
   Kép: Roger Ballen
   
   
4. eBay. Az internetes adásvétel ősoldala. Rengeteg pert tudhat maga mögött az amerikai vállalat, az oldal üzemeltetője, ugyanis például a Tiffany & Co. is beperelte, amiért az eBay-en eredetiként feltüntetett hamis Tiffany gyűrűket és ezzel tévesztettek meg vásárlókat, csorbítva ezzel az ékszeróriás tekintélyét. Az oldal felelősségét nem állapította meg a bíróság, ugyanis jogilag minden lehetséges lépést megtesznek azért, hogy efféle jogsértések ne történhessenek meg. Azért én mindenkit óva intenék a például 60 dolláros iPhone-ok megvásárlásától. Eladóként még sajnos nem volt dolgom az oldalon, de most a cikk megírása miatt gyorsan fel próbáltam dobni pár cuccot, hogy nézzük, mennyire bonyolult így árulni bármit is. A hirdetésfeladás gyakorlatilag ugyanolyan, mint az általam már megszokott oldalakon, kivéve, hogy mobilapplikáción keresztül nem tudok hirdetni, illedelmesen megkértek, hogy térjek át a weboldalra. (:() A használat ettől eltekintve viszonylag egyszerű, de a felhasználói élmény biztosítása érdekében szerintem több adat megadására van szükség, amely kicsit ugyan bonyultabbá teszi, de szerintem ez még nem baj. Segít annak kiszámításában, hogy például az USA-ba mennyi idő a szállítás, de egyebekben ezzel nekem mindig problémáim vannak, az effélét én szeretem normálisan kiszámítani, ami sajnos nekem napokat ölel fel, így ezt a lépést én most kihagytam. Külön szimpatikus az eBay-ben, hogy a bevételünk egy bizonyos összegét jótékony célra ajánlhatjuk fel. 
   
   
5. Facebook csoportok. Talán a legeslegegyszerűbb a használata, de nekem eddig alig kelt el itt eladásra kínált bármim. Ettől függetlenül azért el-elkelt egy-két dolog, így érdemes ezekbe a csoportokba is feltöltenie az embernek, amit eladásra kínál, mert sosem lehet tudni. Többféle csoport is létezik, amit legelőször érdemes figyelembe venni, hogy hol tudja az ember átadni az adott dolgot, így az átadásnak megfelelő helyi csoportba "illik" az eladni kívánt ingóságot feltölteni. Említettem, hogy többféle csoport létezik, ez alatt azt értem, hogy vannak azok a csoportok, ahol az üzenfalon megjelöli az ember, hogy mit kíván eladni, viszont vannak azok, ahol külön mappákat hoznak létre az adminok, hogy a vásárlók könnyebben tudjanak keresni. Bizonyára sok embernek nem fog tetszeni a véleményem, de utóbbinak semmi értelmét nem látom. Hálistennek a Facebook fejlesztői már gondoskodtak az adok-veszek csoportok létrehozásáról, és azok eladói kezelése sokkal, de sokkal egyszerűbb, mint a mappás megoldás, továbbá számomra vásárlóként is egyszerűbb a "piacteres" csoportokban való keresés, de természetesen, kinek, mi.
   
   
6. Ha ruháról van szó, akkor egyértelműen a gardrobcsere.hu jöhet szóba, véleményem szerint. Facebook-kal is lehet regisztrálni, ami nekem már egy igen fontos kényelmi szempont, pontosan elég az a kettő plusz pár kattintás. Alkalmazása egyszerű, bár nekem továbbra is furcsa, ha egy ilyen oldalnak nincs mobilapplikációja, de legyen ez a legnagyobb problémám az életben. A kínálatot tekintve, nagyon jó ruhák, parfümök, sminktermékeket gyűjtöttek itt össze, bár a minőségükről sajnos beszélni nem tudok, remélem, mindegyik olyan jó, amilyen árban vannak. 

És ha ingyen adnál... tedd és mihamarabb! Nem csak karácsonykor, hanem egész évben. Rászorulóknak. Budapesten több helyen is lehet leadni ruhákat, de vidéken is megtalálhatóak például a Máltai Szeretetszolgálat által kihelyezett ruhagyűjtőpontok, ezeket szerintem érdemes ellátni olyan ruhákkal, amiket esetleg mi már nem viselünk, de embertársunk viszont nagyon örülne neki, ugyanis adni mindig jó. Különösen jó érzés, ha olyan embereket segíthetünk ki ilyennel, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint mi.

Ezúton viszont kérnénk a kedves Olvasóinkat, hogy kommentben írják le a hozzájuk legközelebbi olyan hely címét, ahol ruhát lehet leadni! Köszönjük!

Kép: Richard Avedon

Carolina Herrera a hét elején keresetet nyújtott be Oscar de la Renta ellen a Monse-ot is megalapító Laura Kim miatt, aki jelenleg az Oscar de la Renta kreatív csapatát erősíti. A kereset annak a hat havi versenytilalmi megállapodásnak a betartására irányult, amelyet Carolina Herrera szerint Kim kisasszony elfelejtett betartani. 

A kereset szerint ugyanis, Laura Kim 2015 októberében munkaszerződést kötött a Carolina Herrera divatházzal, méghozzá mint senior tervező, de ezév július 8-án távozott és szeptember elején az Oscar de la Renta divatháznál kezdett el dolgozni. Laura Kim egyébként már régebbről is ismerte már a de la Renta házat, hiszen több évet is dolgozott ott, és ráadásul a néhai Oscar de la Renta keze alatt dolgozott összesen 18 évet. 

Állítólagosan a Carolina Herrera vezérigazgatója meg is kereste az "átigazoló" Laura Kimet, hogy figyelmeztesse szerződésszegésére, ugyanis a munkaszerződésébe foglalt 6 hónapos versenytilalmi megállapodás még kötötte a tervezőt, és ez azt jelenti, hogy leghamarabb januárban állhatott volna újra munkába.

A divatszakmában dolgozók, főleg akik a kreatív vonalon dolgoznak, általában mindig találnak hasonló jellegű versenytilalmi kikötéseket a munkaszerződéseikben, ugyanis mint ahogyan már a neve is árulkodó, kikötheti a munkavállalónak, hogy mennyi ideig nem dolgozhat a munkáltató versenytársánál, és amennyiben mégis megtenné, úgy súlyos pénzösszegeket kell fizetnie kötbér címén. A jelenleg hatályos magyar jog szerint egyébként ebben az esetben sem kell fizetnie a kötelezettnek, kimentheti a szerződésszegését. 

Az USA-ban ugyanakkor az efféle kikötések haszna nem csupán abban van, hogy egy adott tehetséges munkavállaló, aki egyébként milliókat hozhat az adott divatház számára, rögtön ne kezdjen el profitot termelni a konkurens házaknak, de egy jóidőre -nyilvánvalóan annyira, amennyit kikötnek-  attól is megvédi a márkát, hogy értékes terveiket más divatházak lemásolják. Mint már több cikkünkben is utaltunk rá, nagyon egyszerű egy tervet, vagy ruhát, vagy anyagot úgy átalakítani, hogy az amerikai jog szerint már kellőképpen eredetinek minősüljön (és ugyebár ezzel az eszközzel a fast fashion divatházak sokszor élnek is). 

Laura Kim ügyvédje egyébként arra hivatkozott, hogy ügyfele semmilyen jogsértést nem követett el, ugyanis nem volt kikényszeríthető a megállapodás, hiszen Kimet mozdították el a Herrerától, mivel a vezetőség (értsd: maga Carolina Herrera) nem akarta, hogy átvegye a kreatív igazgatói pozíciót. 

Az alperes érvelésével nem értett egyet a New York-i bíróság, Carolina Herrerának adott igazat és egyelőre ugyan csak átmenetileg rendelkezett, ugyanis ideiglenes távoltartási végzést hozott. E körben több kérdés is felmerül: egyrészt nem egyértelmű, vagy köztudott, hogy a Kim elleni távoltartási végzés mennyire ideiglenes, illetőleg, hogy mennyire rizikós az egész ügynek a kimenetele. Laura Kim első kollekcióját a 2017-es őszi/téli szezonra tervezte volna, amelyet jövő februárban mutattak volna be, Herreráék viszont azért perelnek, hogy legalább áprilisig ne dolgozhasson a tervezőnő. 

Várjuk a fejleményeket.

Mint azt novemberben már megírtuk a védjegyparódia kapcsán, a Louis Vuitton az Egyesült Államokban keresetet indított a My Other Bag márka ellen, akik fő terméke egy olyan vászontáska, melyre a világ talán legismertebb táskájának mását nyomtatták, azonban a híres LV monogram helyett a MOB (My Other Bag) került a mintára. A jogvitában eljáró bíróság - sokak meglepetésére - a védjegy-paródia javára döntött, mi szerint nem jogsértő a termékein levő Louis Vuitton táskákra emlékeztető minta.

A My Other Bag hírhedt táskái
Forrás: http://www.knijff.com/

A Louis Vuitton azonban nem hagyta annyiban az ügyet, és fellebbezést nyújtott be a döntés ellen.  A másodfokon eljáró bírók Gerard E. Lynch, Guido Calabresi és Reena Ragi, akik közül Lynch már a fellebbezés kézhezvételét követően kifejezte kétségeit a kérdés újbóli megtárgyalása kapcsán, hogy van-e egyáltalán értelme, hiszen igen egyértelmű ügyről van szó.  A Fashion Law értesülései szerint a Louis Vuitton tanácsadójával tartott meghallgatáson a bíró megjegyezte: „Ez csak egy vicc. Értem, hogy Önök nem értik a viccet, de ez tényleg csak egy vicc.” De a tanács többi tagja is azon az állásponton van, hogy az elsőfokú ítélet teljes mértékben megállja a helyét, miszerint a My Other Bag termékei nem jogsértők, és mint paródiák, teljes egészében megállják a helyüket.

A fentiek alapján tehát igen kétséges a másodfokú tanácsnak az ügy újratárgyalására való hajlandósága, de a felperes hajthatatlan, és úgy tűnik, a végsőkig küzdeni fog azért, hogy igazat adjon neki a bíróság. 

A My Other Bag tanácsadója az ügy kapcsán azt jegyezte meg, hogy a Louis Vuitton túlzottan agresszívan védi márkáját a szellemi tulajdonjog területén, mégpedig úgy, hogy a rá lényegtelen veszélyt jelentő márkákat vonja perbe, aránytalanul sok pénzt és időt beleölve az indokolatlan eljárásokba.

Gyakran azonban a visszájára is elsülhet a még talán érthető jogalapból származó perindítás is egy ilyen nagynevű márka által, hiszen meglehet, hogy inkább negatív visszhangot kelt a vásárlók körében, ha egy kisebb, versenytársnak aligha nevezhető felet von perbe, egzisztenciálisan ellehetetlenítve helyzetét a divatiparban.

Bár sokszor látni a bíróságok tárgyalási rendjében feltűnni a Louis Vuitton nevét, mégsem ők a leggyakrabban pereskedő márka. A Lex Machina által készített elemzés alapján, mely az összes amerikai kerületi bírósághoz beérkező keresetleveleit vetette össze 2009 és 2016 között, a legszívesebben pereskedő vállalkozás a Coach volt, 730 üggyel. Ezt követte a Chanel, - kissé lemaradva – 330 üggyel, és a harmadik helyen zárt a Microsoft, 203 üggyel. A Louis Vuitton pedig mindössze 81 egy ügyben kérte a bíróság döntését jogvitáiban. Kártérítés terén viszont teljesen más lista született: a rekord összegű kártérítést összesen a Chanel zsebelt be, ami majdnem eléri az 1 milliárd dollárt. A második helyet a Burberry nyerte, 523.1 millió dollárnyi kár került számára megtérítésre, a Gucci dobogósként pedig 207.7 millió dollárt zsebelt be.

A végére pedig íme néhány outfit a fenti két lista dobogósainak kollekcióiból:

Coach, Women's Fall 2016

Chanel Cruise, 2016

Louis Vuitton Women's Spring 2016.

Burberry, Women's Pre-Fall 2016.

Gucci Women's Fall 2016.