Még tavaly novemberben hirdették ki Párizsban, a Tribunal de Grande Instance de Paris előtt azt az ítéletet, amely elmarasztalta a Mango fast fashion divatházat egy idén tavasszal meghozott törvény alapján a francia székhelyű, Isabel Marant divatcéggel szemben.

A keresetlevél szerint a spanyol székhellyel rendelkező Mango lemásolta Isabel Marant 2013 őszi/téli kollekciójának egyik pár cipőjét. 

Kép forrása: thefashionlaw.com
Isabel Marant (bal) eredeti ára 815 font (kb. 345 ezer Ft mai árfolyamon), míg a Mango (jobb) ára kb. 120 font (kb 49 ezer Ft mai árfolyamon)

A francia divatház keresetlevelében azt is rögzítette, hogy a francia szabályozás szerint megfelel az eredetiség azon szintjének, mikortól az adott cipő (bár lehetne akár ruhaköltemény is) már szerzői jogi védelemben részesül. A bíróság pedig egyet is értett a keresetlevélben foglaltakkal, hiszen a francia divatház javára döntött. Az ítélet indokolásában az ítélőszék rávilágított arra, hogy a csizma sarkának alakja, valamint  az anyagok ötvözete már ismeretes a divatiparban, a kettő kombinációja viszont már nem, és az Isabel Marant kreáció ennek tekintetében szerzői jogvédelemben részesül. Ennek tükrében a bíróság vizsgálata ezután már a jogsértésének tényének feltárására irányult, és megállapította, hogy a két csizma gyakorlatilag ugyanaz és ezzel a jogsértést is deklarálta. 

Ilyen esetekben, pedig, szinte természetesen, Isabel Marant jogosult némi kompenzációra, amely a divatház szerint összegszerűen egészen pontosan 350 000 euró (több, mint 100 millió forint) elmaradt hasznot jelent, ám a bíróság a jelen bejegyzésben elemzett ítéletében eddig csupán 37 800 eurót (kb. 11,6 millió forint) megfizetésére kötelezte a spanyol fast fashion divatcéget. Az összeg meghatározása a Mango által Franciaországban eladott cipők száma alapján került sor. 

Vajon egy hasonló ügyben nyerhet-e egy magyar divattervező a magyar jog alapján? Véleményem szerint, igen, mivel a hatályos szerzői jogi törvényünk szerzői jogi védelemben részesíti az iparművészeti alkotást és annak tervét is. Noha, az eredeti jelleg vizsgálata itt is az adott ügyben válik érdekessé, amikor a bíróság feladata lesz, hogy megállapítsa: az adott per tárgyát képező "eredetinek", tehát gyakorlatilag a felperes által tervezett, előállított, stb.  ruha megfelel-e az eredetiség követelményeinek, hiszen a szerzői jogi törvény alapján (továbbiakban: Szjtv.) csak olyan művet lehet szerzői jogvédelemben részesíteni, amely alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg a védelem. Ám, hogy még egy kicsit bonyolultabbá váljon a történet, az eredetiség vizsgálata körében a trendek, divatirányzatok is górcső alá kell, hogy kerüljenek, de erről majd egy későbbi posztban fogunk bővebben írni. :) 

Napjainkban egyre gyakoribbá vált, és a felgyorsult, internetalapú világnak köszönhetően egyúttal könnyebbé is az egyes luxus divatházak ruhadarabjainak, cipőinek, táskáinak, stb. fast fashion cégek által történő másolásuk, majd jóval olcsóbb áron történő eladása. Mivel egyrészt gyakorlatilag országonként eltérő a szerzői jogi szabályozás, másrészt mert nagyon sok esetben a luxus divatházak és a fast fashion vállalatok piaca teljesen eltérő, igen ritkán adnak be eféle jellegű kereseteket, vagy ha mégis megteszik, a felek (jogászai) törekednek a békés megegyezésre, és az ítéletekről nem mindig értesülünk. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e bármilyen folytatása, vagy a divatjog világára bármilyen hatása az ügynek. 

Számos olyan vállalkozás létezik, mely arra alapozza a termékeinek népszerűségét, hogy kifigurázza, nevetségessé teszi egy széles körben ismert márka értékeit, az általa közvetített életstílust, illetve a márka átlag fogyasztói csoportját. Vizuálisan ez csak úgy valósítható meg, ha a brand különös ismertetőjegyét használják fel, ami az esetek nagy részében a márka védjegye.

Mivel valószínűleg a parodizált márka sose adná hozzájárulását ahhoz, hogy jó hírnevük felhasználásából más profitáljon, felmerül a kérdés, hogy melyek azok a jogi keretek, amik lehetővé teszik mégis a védjegyparódia létezését, és mi az a határ, amit átlépve már megvalósul a „védjegyhígulás”, azaz annak megkülönböztető voltának elvesztésének tényállása.

Erre a meglehetősen rég vitatott kérdésre most az Európai Uniós jogalkotó útmutatást adott.

A 2015/2424-es Európai Parlament és a Tanács által kiadott rendelet 21. szakasza szerint

„A védjegy művészi kifejezés céljából való használata harmadik felek által tisztességesnek tekintendő, ha arra tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban kerül sor. E rendeletet továbbá olyan módon kell alkalmazni, hogy biztosított legyen az alapvető jogoknak és szabadságoknak, és köztük is mindenekelőtt a véleménynyilvánítás szabadságának a teljes mértékű tiszteletben tartása.”

A fenti rendelkezés tehát alkalmas lehet arra, hogy a védjegyparódia kapjon némi jogi védelmet. Az európai bíróságok ugyanis egészen eddig nem igen értékelték az iróniát és humort a védjegy-parodisták részéről:

2009-ben egy ilyen, alább látható védjegyparódiát szeretett volna bejegyeztetni ez kreatív vállalkozó, az Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM), mely meglehetősen hasonlított a mindenki által jól ismert lovaspólós Ralph Lauren védjegyére, annyi különbséggel, hogy a bejegyezni kívánt védjegy egy kerékpáron, és nem lovon ült.

Az ismert Ralph Lauren logó és paródiája

(Forrás: thestyleofthecase.files.wordpress.com)

A Európai Védjegyrendelet szabályai szerint lehetősége van a korábban bejegyzett védjegy jogosultjának „bojkottálni” a bejegyzését az újnak, amennyiben az

„Azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt…”

Az eljárást Ralph Lauren meg is indította, ám kétszer visszautasította a hatóság a keresetét, mondván, hogy nem összetéveszthető a két védjegy egymással.

Az Európai Unió Bírósága is megvizsgálta végül az ügyet, és kimondta, hogy a védjegyek összetéveszthetőségét a fogyasztókra gyakorolt összbenyomás alapján kell megítélni. Megállapította továbbá, hogy egy átlagos fogyasztó a védjegy egészéről ismeri fel a márkát, nem pedig annak egyes részletei alapján, tehát jelen esetben ez azt jelenti, hogy senki nem azt figyeli első sorban, hogy a pólóra varrt ember vajon lovon vagy kerékpáron ül.

A fenti érvek alapján tehát Ralph Lauren lovaspólós védjegyének kedvezett a bíróság, és nem került sor a „kerékpáros Ralph Lauren” védjegy bejegyzésére.

Az Egyesült Államok gyakorlata ezzel szemben jóval megengedőbb e téren, és már precedenssel is rendelkezik a védjegyparódia létjogosultságát tekintve:

Egy humoros vállalkozás piacra dobta a My Other Bag nevű kollekciót, mely egyszerű vászontáskákra nyomtatta a híres és klasszikus Louis Vuitton táskák képét, mely annyiban különbözik az eredeti másától, hogy a mintáján levű „LV” monogram ki lett cserélve MOB, azaz „My Other Bag”-re. Természetesen a vászontáskák fogyasztói ára nem volt több 55$-nál, mely töredéke még a legolcsóbb Louis Vuitton táskáknak is.

A My Other Bag kolelkció egy darabja

(Forrás: http://thetmca.com/)

Azonban az amerikai védjegyekről szóló törvény (15 U.S.C.) kifejezetten kimondja, hogy nincs mód keresetindításra, ha a védjegyet paródiára, kritikára, megjegyzés tételére használják fel, de csak méltányos használat esetében.

A bíróságnak az volt a feladata, hogy megállapítsa, vajon megfelel-e a fenti kritériumnak a My Other Bag terméke.

A kérdés megválaszolásához egy precedens ügy (Louis Vuitton Malletier S.A. v. Haute Diggity Dog) indokolását hívta segítségül. Ebben az eljáró bíróság megállapította, hogy

A védjegyparódia a szórakoztatás egy formája, mely humorosan, nevetségessé téve ábrázolja az eredeti védjegy által kreált idealizált képet.

Továbbá kimondta, hogy a paródiának muszáj valamilyen szatirikus, nevetséges, vicces elemet kell tartalmaznia, nem elegendő csupán különböznie az eredeti védjegytől.

A fenti fogalommeghatározások alapján a bíróság tehát értékelte My Other Bag humorát és döntésében elutasította Louis Vuitton keresetét.

A brit divatipar nemzetközi és multikulturális volta mindig is üde színfoltja volt a divatvilágnak, és egyben ez a tényező adja annak fő erősségét is. A munkaerő diverzitása segít a sokkal kreatívabb ötletek kigondolásában, megvalósításában, hiszen többféle látásmód érvényesül a közös munka során. Kérdés azonban, hogy a 2016. június 23-i Európai Uniós tagságról tartott népszavazás eredménye mennyiben változtat ezen a struktúrán, és vajon más lesz-e a brit divatipar a kilépés után?

Forrás: Flickr

Természetesen nem volt kérdés, hogy a divatszéfra a maradásra tette a voksát: a British Fashion Council felmérése szerint majdnem 500 megkérdezett tervező mintegy 90%-a nyilatkozta azt, hogy nem szeretne kilépni az Európai Unióból. Az eredmény azonban nem a tervezőknek kedvezett, és egy bizonytalan irányba sodorta a brit divatvilágot, s csak spekulálni lehet, mi fog történni a jövőben.

A Brexit megvalósulása kapcsán sokan olyan rémképeket vetítettek elő, mint például a kilépéssel London Fashion Week-nek befellegzik. Ugyanakkor e meglehetősen vészjósló hozzáállást enyhítik azok a tények, hogy a divatipar mögött számos rendkívül befolyásos politikai szereplő áll, akik készek megvédeni az iparág kedvező helyzetét. Theresa May miniszterelnök, hogy csillapítsa az aggodalmakat, a London Fashion Week kezdete előtti este adott sajtótájékoztatón kiemelte a divatipar brit gazdaságban betöltött kulcsfontosságú szerepét:

„A Brit divat óriási jelentőséggel bír az országunkban, hiszen csaknem 28 mililárd fonttal járul hozzá a brit gazdasághoz, és majdnem 900 000 munkahelyet teremtett… A kisebb start-up vállalkozásokon át a nemzetközi divatházakig egyaránt -  a divatipar összes vállalkozásának hatalmas szerepe lesz a Brexit sikerének biztosításában. Az Európai Unióból való kilépésben rejlő lehetőség kiaknázása a mi erőnket fogja növelni, (…) és fel tudunk építeni egy igazságosabban működő gazdaságot, ami mindenkinek kedvező lesz, nem csak néhány kiváltságos számára.”

Bár egyelőre még csak találgatni lehet a Brexit hosszú távú hatására, az bizonyos, hogy a népszavazás eredményének köszönhetően jelentősen növekedett az forgalom a brit divatcégeknél. A hirtelen meggyengült font által remek befektetési lehetőséggé vált az euróval, dollárral, vagy akár jüannal való fizetés, ennek következtében tehát elképesztő forgalmat generál az online vásárlás. London számára ez remek hír, mint a világ legjelentősebb e-kereskedlmi gócpontjának, hiszen olyan vállalatok központjai találhatók ott, mint Net-A-Porter, ASOS, vagy akár a Boohoo.

A font hirtelen gyengülésének legnagyobb nyertese kétségkívül az ASOS lett, hiszen köztudott, hogy vásárlói csaknem kétharmada külföldi.

Forrás: http://www.followthesteps.net/

Az ASOS, mint a legnagyobb brit online divatcikk-forgalmazó felület becslései szerint még úgy is kifizetődő lesz a Brexit hatása, hogy a font gyengülése miatt magasabbak lettek az anyagbeszerzési árak, mivel a termékinek alapanyaga főként pamut, és annak értéke széles körben dollárban van meghatározva.

„A fontban megadott árak jelenleg mind az amerikai, mind az európai vásárlóknak olcsóbbnak tűnik.” nyilatkozta Nick Beighton, az ASOS vezérigazgatója.

A legnagyobb érdeklődés a kínai vásárlók részéről volt a brit divatcikkekre nézve: számos kínai média hirdeti az olvasóknak a „fantasztikus brit árzuhanást”, olyan tartalommal, mint „A font értékcsökkenése azt jelenti, hogy ugyanannyi jüan többet ér Nagy-Britanniában. A klasszikus Burberry kabát például 13,757 jüanba (kb. 582.000 Ft) került volna. De a Brexit napján már 12,203 jüanért (kb. 517.000 Ft) megvásárolhatod.”

Bár a Brexit hosszú távú hatása még nem látható, mégis sokan bizakodók a brit divatipar jövőjét tekintve. Sokak szerint a Brexit hosszú távon tovább erősíti London, mint a divat egyik fővárosának státuszát. A „brit brand” felé tanúsított hirtelen megnövekedett érdeklődés lehetőséget nyújt a „Made in Britain” termékeknek nemzetközi szintű erősödésére.

Ugyanakkor hosszú távon nagyban függ a brit gazdaság, és ez által a brit divatipar jövője attól, hogy a politikusok milyen kilépési feltételekről állapodnak meg. Rengeteg olyan munkajogi rendelkezés van életben ugyanis, melyet átírhat a brit kilépés, és kérdéses lesz az uniós polgárok jövője is az országban, nem beszélve a nemzetközi divatcégek határokon átnyúló együttműködéseiről.

Ezzel kapcsolatban megnyugtató Anya Hindmarch tervező nyilatkozata: „az olaszországi beszállítónk külön e-mailben kiemelte, hogy mindenképp eltökéltek a jövőbeni közös munkát illetően, és hogy igyekeznek lobbizni a kormányuknál, hogy változatlanul működjön a két ország közt a kereskedelem.”

Egy viszonylag személyes bejegyzés következik. 

A fast fashion leggyakrabban emlegett árnyoldala manapság elég sokak számára ismeretes: a nagy tervezők kreációját elevenítik meg a fast fashion márkák az adott ruhadarab, vagy legyen szó akár napszemüvegről is, sokkal olcsóbban és természetesen minőségében is sokkal gyengébben. A másik sokak által ismert érv a fast fashion ellen az olcsó munkaerő kihasználása és sokszor halálra dolgoztatása, mint ahogyan arra már rámutattunk. (Elérhető itt, utolsó bekezdés.) 

Nem tudom, hogy azzal mennyire van tisztában a kedves Olvasó, hogy ez túlkínálat, már ami a ruhákat illeti, nem csak a pénztárcánkra nézve káros, hanem a Föld nevű bolygónkra, amelyen élünk - és amely millió csodával örvendeztet meg minket nap, mint nap. Körülnéztem magamban, a környezetemben és rájöttem, hogy rengeteg ruhám, ruhánk van, még akkor is, ha rengetegszer nincs egy göncünk sem, amit felvehetnénk. Nagyon sokan úgy indítják a hónapot, amely a fizetés megérkezése után kezdődik, hogy elindulnak egy boltba beszereznek egy fast fashion boltban egy igencsak gyorsan készült, forgalomba hozott és eladott ruhadarabot, bár nem is feltétlenül kell csak fast fashion-t érteni ezalatt. A ruhadarabot amit aztán ki tudja, hányszor viselnek, majd pedig ki tudja mennyi idő után, de vagy a kukában landol, vagy jobb esetben, ha a minősége még engedi, akkor valamelyik ruhagyűjtő-konténerben. És természetesen ezzel nincs is semmi probléma, hiszen csak meg kell ajándékoznia magának az embert egy-egy nehéz hónap után, nem? Ám, a kérdés ezek után adott: mennyire jó ez a Földünk számára?

Kép forrása: trustedclothes.com

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fast fashion működésével kapcsolatban azt gondoltam, mindig is tisztában vagyok, de rájöttem, pár cikk elolvasása után, hogy mindig csak az olcsó munkaerő kiaknázása és az ehhez szorosan kapcsolódó problémák foglalkoztattak, a környezeti károkat csak nagyon felületesen érintettem, legyen szó akár mind a szakdolgozatomhoz való kutatás, mind pedig a mindennapi divatjogi éhségem csillapítása során. 

Ha a kedves Olvasó megnézte az angol nyelvű, 15 perces videót ez alatt a poszt alatt, akkor emlékezhet rá, hogy a divatipar gigantikus bevételeket generál, ezáltal az egyik legkiemelkedőbb iparág a Földön. Logikusan belegondolva, a hatalmas hozamokat nem csak a high fashion divatházak termelik ki, hanem sokkal inkább pl. az Inditex csoporthoz tartozó fast fashion cégek (pl. Zara, Bershka, Stradivarius), mindamellett, hogy nem egy olyan divatcég is létezik a piacon, amely felhívja vásárlóinak a figyelmét a fenntarthatóságra. Gondoljunk csak olyan akciókra, amelyek lényege, hogy a fogyasztó x mennyiségű, elhasznált, megunt, stb. ruháit visszaviszi az üzletbe, és ezt kompenzálván valamilyen kedvezményben részesülhet a következő vásárláskor és mondjuk ezeket a visszavitt ruhadarabokat fel is dolgozza az üzletlánc, majd újrahasznosított ruhákat forgalomba hozza és eladja.

Mindennek ellenére, úgy gondolom, hogy az emberekben egyszerűen nem tudatosul, hogy jelenleg annyi ruhát gyártanak évente, amelyből minden, jelenleg Földön élő emberre jutna 20 új ruhadarab, vagyis 150 milliárd ruhadarabot termel az iparág évente. (Erről egyébként hosszabban itt lehet olvasni, angol nyelvű olvasmány, de nagyon érdekes, megéri.) Abban nem vagyok biztos, hogy a felgyorsult gyártás, vagy a nagyon gyorsan változó divat lehet-e az oka, de az biztos, hogy az átlagfogyasztók megtehetik, hogy ne tartsák már meg a ruháikat, így vagy dobják ki, vagy például használják portörlőrongyként, vagy ajándékozzák el. 

Kép: Moschino by Rossella Jardini

A probléma nem csak magával a szeméttermeléssel van, hanem már magával a ruhagyártási folyamatokkal is. Ahogyan arra már kitértem a cikkem elején, eddig mindig az emberi oldalra koncentráltam az olcsó ruhagyártási folyamatok illusztrálása közben és csak el-elvétve jegyeztem meg, hogy bizony, nem csak szegény dolgozó ember lábát marja szét az a kémiai anyag, amivel a ruhákat festik, hanem a környezetre is negatív hatással van az anyag. Csakhogy pár adatot használjak szemléltetésképp: a már említett 150 milliárd ruhadarab készítéséhez a divatipar mintegy 70 hordónyi olajat használ fel a poliészter rostok előállításához; a divatvilág a 2. ivóvíz-szennyező iparág a világon; és szeretném azt is megemlíteni, hogy nem csupán széndioxidot bocsátanak ki a gyártás során - főleg a nagyon olcsó és szintetikus anyagok előállításakor -, de dinitrogén-oxidot is, amelynek a Föld légkörében üvegház hatása van és fokozza a globális felmelegedést; és a sort még jócskán lehetne folytatni. 

Azt gondolom, hogy ugyan ez egy nagyon szomorú jelenkép, amelyet a fentiekben lefestettem, de azt is be kell vallani, vallanom, hogy nagyon nehezen tudjuk kivonni magunkat a különböző mérgező (átvitt és szó szoros értelemben is véve) divatcikkek hatása alól, viszont legalább már ismerjük magát a problémát. És azt is gondolom, hogy szerencsénkre sokan dolgoznak - valószínűleg még ezekben a pillanatokban is - azon, hogy fenntartható divatot teremtsenek, és talán, nekünk fogyasztóknak is érdemes lenne a tudatosabb vásárlás felé fordulnunk egy icipicit és olyan holmikat vásárolnunk, amelyekről tudjuk, hogy a fenntartható divat égisze alatt születtek. 

A Brain Bar Budapest a napokban megosztott egy linket Facebook oldalán, amely e blogposzt megszületését  nagyban inspirálta, köszönöm! 

Előző posztunkban ecseteltük, hogy a napokban USA következő elnökévé megválasztott Donald Trump lánya, Ivanka Trump brandje miképp sínylette vagy nem sínylette meg az édesapja kampányát, most újabb galiba látszódik kialakulni, ezúttal viszont Donald Trump felesége, Melania Trump körül.   

Kép forrása: olayemiogunojo.com

A minap látott napvilágot egy amerikai divattervező nyílt levélnek szánt e-mailje, amelyben bejelentette Sophie Theallet, hogy nem hajlandó Melania Trumpot, a soron következő USA First Lady-t (FLOTUS - First Lady of the United States) öltöztetni és erre szólította fel tervező kollégáit is. Theallet kisasszony arra hivatkozott e-mailjében, hogy Donald Trump nyilatkozatai és kampánya ellentétben áll azon értékekkel, amely szerint ő él és amelyeket a brandje képvisel, így nem áll módjában támogatni a leendő First Lady-t. Hogy miért szólalt meg Sophie Theallet? Az előző First Lady-t, Michelle Obamát több alkalommal is ellátta ruhákkal, míg férje hivatalban volt, akinek értékeivel a jelek szerint a tervezőnő szinte minden esetben egyetértett. 

Melania Trump egyébként férje elnöki kampányának során rengeteg nagyon elegáns, csinos, dizájner ruhát viselt, de információink szerint ezeket a ruhákat nem tervezők küldték ajándékba számára (mint ahogy az szinte szokásos), hanem sajátjait viselte. 

Arról egyelőre még nem szól a fáma, hogy vajon több tervező is csatlakozik-e a Sophie Theallet által indított bojkotthoz, illetőleg ennek lesznek-e bármilyen következményei, mindenesetre természetesen minden tervező szabad akaratán múlik, hogy egy adott embert szeretne-e öltöztetni, gyakorlatilag ezt jelenti a szerződési szabadságának elve. 

Vajon mennyire lenne merész húzás, ha Mrs. Trump azért ezek után mégiscsak szert tenne egy Sophie Theallet ruhára...? 

Az elmúlt időszakban mást sem lehet olvasni, mint újabb és újabb híreket, elemzéseket Trump kampányáról, valamint az Egyesül Államok elnökévé való megválasztásáról. De vajon mi köze lenne a Donald Trumpnak a divathoz?

Történetesen az, hogy legidősebb lánya, Ivanka Trump nagyon jelentős szereplő a divat világában: egy ruha-ékszer-és digitális ’lifestyle-influencer’ vállalkozást vezet, mely 2007 óta működik, és csak az előző költségvetési évben több mint 100 millió dollár bevételt generált. Olyan vállalatok forgalmazzák termékeit, mint a Nordstorm, Macy’s, Amazon, vagy Lord & Taylor.

Ivanka Trump a Republikánus Konvención (forrás: http://footwearnews.com)

A kampányidőszak nem lehetett könnyű sem a Trump családnak, sem pedig Ivanka Trump cégének, mivel apja politikai tevékenysége, sokakat felháborító nyilatkozatai nyomot hagytak lánya vállalkozásának jó hírnevén is: a Shannon Coulter által indított #GrabYourWallet mozgalom arra buzdítja a fogyasztókat, hogy ne vásároljanak többé azokban üzletekben, melyek Ivanka Trump márkáját forgalmazzák. A bojkott hatalmas támogatottságra tett szert, számos híresség is felkarolta, mint például Ben Cohen, a Ben & Jerry’s társalapítója, vagy Joyce Carol Oates, író, valamint Don Cheadle, színész is.

A mozgalmat tovább erősítette egy @shewhovotes nevű twitter-felhasználó, magát rendszeres Nordstorm vásárlónak mondó személy, aki nyílt levelében követelte az Ivanka Trump kollekcióját is forgalmazó cégtől, hogy ne árusítsa tovább a politikus lányának termékeit.

„Mivel beszédei a nőket, illetve az afro-amerikai, latin, zsidó, muszlim, és LGBT-közösségek tagjait is sértik, Trump kampánya elfogadhatatlan, és méltatlan a Nordstorm márkaértékeihez.” – írta levelében. Ivanka Trump brandjének helyzete azért is kínos, mert a márka fő célközönsége a dolgozó nők és anyák, akik nem éppen kifejezett támogatói Donald Trump politikájának.

A bojkott indulása óta jelentősen zuhant a márka forgalma. Ugyanakkor a brand egyik forgalmazójának nyilatkozata szerint nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a forgalomcsökkenés a mozgalom hatása, vagy csak egy ideiglenes állapot. Maga Ivanka Trump azt nyilatkozta a botrányról, hogy a körülmények ellenére is jó számmal akad támogatója: „(....) én szeretnék milliókhoz, sőt, amerikai nők tízmillióihoz szólni, azokhoz, akiket a márka inspirál, és továbbra is szeretném közvetíteni azt az üzenetet, amit én hoztam létre.”

Ivanka Trump kétségkívül óvatosan kezeli Trump kampányában való szerepét: az apját tisztelő és támogató lány képét közvetíti, anélkül, hogy véleményt formálna állásfoglalásairól, politikai játékairól, ez által igyekszik brandje és a politika közé szilárd válaszfalat húzni, hiszen, ahogy nyilatkozta: „Mind a republikánusok, mind a demokraták vásárolják az Ivanka Trump termékeket.”

Ugyanakkor mégis van néhány kapcsolat Ivanka Trump márkája és az ő kampányban való jelenlétét tekintve. Ilyen volt például az az eset, amikor a Republikánus Konvención hordott ruháit és kiegészítőit – melyek természetesen egytől egyik Ivanka Trump termékek - a márka honlapján dokumentálta. A cég tehát a politikai gyűlés által szerzett figyelmet felhasználva buzdította a fogyasztókat arra, hogy ők is Ivanka Trump által viselt ruháihoz hasonló darabokat vásároljanak. A taktika be is jött, hiszen az eseményen viselt ruha kevesebb, mint 24 órán belül elfogyott.    

Ivanka ruhájának mása a Macy's honlapján (forrás: http://www1.macys.com)

A kampányban játszott szerepe miatt összességében viszont nem szenvedett komoly károkat Ivanka Trump cége, és feltehetően, ha továbbra is elhatárolódik apja politikai tevékenységétől, és nem nyilvánít véleményt róla, ez így is marad. Rob Frankel, brand-szakértő véleménye is egybevág ezzel az állítással: „Nézzük meg Martha Stewartot, aki még börtönbe is került, és még ez sem jelentette brandjének halálát.”

Ami külön érdekesség, hogy Ivanka cipőkollekciójáról nemrégiben kiderült, hogy a termékek nagy része Kínában lett legyártva, nem éppen a legtisztességesebb körülmények között: a beszámolók szerint a kínai gyártó arra kényszeríti munkásait, hogy 16 órás műszakokban dolgozzanak, rendkívül alacsony fizetésért cserébe, melyet rendszeresen késve kapnak meg az ott dolgozók.

Ezek a kellemetlen hírek azonban eltörpülni látszanak ahhoz a botrányhoz képest, ami Ivanka Trumpot apja nyilatkozatai miatt lengi körül…

A minap robbant a hír, hogy a ZARA USA (továbbiakban: Zara) alperesként vesz részt egy perben, ugyanis a keresetlevél szerint forgalomba hozott és eladott egy ruhát, amelybe belevarrtak egy halott rágcsálót. A keresetet ezen a héten adták be, miután a New York-i felperes, Cailey Fiesel felfedezte a rágcsáló tetemét a nemrégiben Connecticut államban vásárolt ZARA ruhájában. A történet állítólagosan úgy kezdődött, hogy a felperes a ruhából áramló, "zavaróan szúrós szagra" lett figyelmes, majd kitapintotta a rágcsálót a ruhában egy cérna után kutatva.

Kép forrása: zara.com

Több internetes portál is lehozta már az esetet, többen bizonyítékként szolgáló képekkel együtt, amelyek itt és itt megtekinthetőek, de szerintem nem feltétlenül szükséges megnézni őket. :)  Arról, hogy ezeket a képeket a bíróság miként mérlegeli és a felperes által miként kerül felhasználásra a per során, nem tudni, ahogy azt sem, hogy az alperes ZARA jogi képviselői miként védekeznek majd, de azért azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint a felek nagy eséllyel már az első tárgyalás megtartását megelőzően egyezséget fognak kötni.

Mindenesetre a keresetlevél szerint az alperes olyan "ruhát gyártott, hozott forgalomba majd adott el, amely nem felelt meg eredeti céljának és ezzel egyidejűleg indokolatlanul veszélyes és mellyel személyi sérülést is okozott a felperesnek, mivel megsértette alperes a körültekintő tervezésre, gyártása, ellenőrzésre, kereskedelemre, szállításra, eladásra, stb. vonatkozó kötelezettségét azzal, hogy gondatlanul a piacra dobta ezt a ruhadarabot, arról nem is beszélve, hogy már csak abból a szempontból is ártalmas volt a piacra bocsátása a ruhának, hogy tartalmazott egy betegségeket okozó rágcsálót."

Az általános  amerikai szabályokról annyit szeretnék leírni, hogy az összes olyan vállalat, amely kapcsolatban áll a piaccal, köteles olyan terméket gyártani, amely alkalmas az ésszerű használatra azonos és hasonló körülmények között, viszont e tekintetben van eltérés a connecticuti és más államok szabályozása között.

A ZARA kiadott egy közleményt, miszerint tudnak a perről és vizsgálják az ügyet, valamint a ZARA USA-nak szigorú egészségügyi és biztonsági előírásai vannak és kötelességük betartani összes termékük tekintetében az erre vonatkozó szabályokat. 

Én személy szerint, kíváncsian várom, hogy milyen mederben folytatódik az ügy. 

A Rubik-kockát felteszem, mindenki ismeri. A divatvilágnak is hatalmas inspirációt adott a kis játékkocka, amely az Európai Unió Bírósága (EUB, Bíróság) döntése nyomán többé nem áll európai uniós védjegyoltalom alatt. 

Történetünk egészen régre nyúlik vissza, egészen 2006-ig, mikoris a németországi Simba Toys GmbH nevű játékgyártó cég megtámadta a ma már EUIPO (korábban OHIM, European Union Intellectual Property Office) Rubik-kockát védjegyoltalomban részesítő határozatát, azzal az indokkal, hogy sokkal inkább szabadalmi oltalomban kellene azt részesíteni, méghozzá az elforgathatóságában rejlő műszaki megoldás miatt. A hosszadalmas jogvita végére pedig most került sor és az EUB akként döntött, hogy a Rubik-kocka valóban nem lehet védjegy.

Kép forrása: Pinterest

A Rubik-kocka védjegy jogosultja a Seven Towns Ltd. brit cég, amely 1999. április 1. napján nyújtotta be az akkor még OHIM-hoz a védjegy oltalmi igényét, amely védjegyet pár nappal később lajstromoztak is, majd 10 évre rá megújították. A Simba Toys először 2006. november 15-én nyújtott be kérelmet a védjegy törlése iránt, majd több bírói fórumon folytatódott az ügy, mígnem elérkezett a legfelső szintre és az EUB meghozta azon ítéletét, amely hatályon kívül helyezte az ügyben eddig született legmagasabb döntést. 

A döntés külön pikantériája, hogy nem a frissebb és nemrégiben jelentősen módosított Tanács 207/2009/EK rendelete az irányadó, hanem még az ezt megelőző, A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet az irányadó. Ez azért fontos szempont, mert amikor oltalomban részesült a védjegy, még a régebbi rendelet volt hatályban (egészen pontosan az új rendelet 2009. április 13-án lépett hatályba), így a későbbi rendelet hatálybalépése előtti időszakra, a 40/94/EK rendelet alkalmazandó. Mint minden védjegy-jogszabály, ez is tartalmaz úgynevezett feltétlen kizáró okokat, amelyek érvényesülésekor meg kell tagadni az adott szó, ábra, stb. védjegy-oltalomban való részesítését. Ilyen kizáró okokat felsorol az ítélet is, és kiemeli köztük azt a passzust is, amely így szól:

"...7. cikk. (1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha [...] kizárólag olyan formából áll, amely: 
i. az áru jellegéből következik, vagy 
ii. a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy 
iii. az áru értékének a lényegét hordozza."

A fentiek ismeretében világossá válhat, hogy a Simba Toys többek között a 7. cikk (1) e) ii. pontra hivatkozott, vagyis arra, hogy a Rubik-kocka célzott műszai hatás eléréséhez szükséges formából áll. A (most már csak egykori) védjegy jogosult Seven Towns és a perbe fogott EUIPO azt kérték a Bíróságtól, hogy utasítsa el a Simba Toys keresetét, tekintettel arra, hogy az jogalapjában teljesen megalapozatlan és elfogadhatatlan. 

A beharangozó alapján immáron egyértelmű, hogy a Bíróság helyt adott a Simba Toys állásfoglalásának és ítéletében hosszan levezette, hogy pontosan milyen jellemzőket kellett volna, illetőleg kell értékelni, amikor védjegy oltalomról van szó, ilyen például az, hogy figyelembe kell venni a forma grafikus ábrázolásán szabad szemmel nem látható elemeket is, vagyis mint az egyes alkotóelemek elforgathatóságát is.

A Bíróság így ítéletében megsemmisítette az ügyben eddig az előző fórum, vagyis a Törvényszék által meghozott, a védjegy lajstromozását megerősítő ítéletet, valamint az EUIPO szintén ezt megerősítő határozatát.